Kedves Susi!

Elolvastam az eddigi kérdéseket, s eddig még senki sem tudakozódott nálad arról, amire én most kíváncsi lennék. Sokakkal beszéltem mostanában erről, és szinte mindenki azt mondja, hogy bizonyos rossz események folyton visszaköszönnek az életükben, s ez bizony velem is így van.
Végiggondolva a dolgokat, néhányan megállapítottuk, hogy ez biztosan azért történik így, mert valamit meg kell tanulnunk, csak nem jövünk rá, hogy mit. Egy ezoterikus mester azt mondta, hogy csak akkor leszünk képesek kijönni ebből a mókuskerékből, ha végre megtanuljuk a leckét, de azt nem magyarázta el, hogyan tudnánk felfedezni vagy megérteni, hogy mit is kell megtanulnunk?

Kedves …!

Az élet nem egyetem, ahol vagy átmész, vagy megbuksz!

A fél világ azzal igyekszik igazolni az adott helyzettel való elégedetlenségét (és működésképtelenségét), hogy „ebből biztosan meg kell tanulnom valamit”. Szó sincs róla. Csak végre kell hajtani azt, amit már tudsz: létezni az igazságban.

Megélni az igazságot arról, Aki Vagy,
s aki az elkövetkezendőkben lenni akarsz.

Az máris nyilvánvaló, hogy mi nem vagy: az, aki az ismétlődő problémái közt vergődik. Ha zsigeri ellenszenvet érzel valami iránt, abból mindig megállapíthatod, hogy az biztosan nem vagy. Az ember a zsigereiben tudja, ha valami nem igaz számára. Bolonddá teheted az elmédet, a gyomrodat azonban soha. Hát nem meglepő? Még meglepőbb, hogy milyen sokszor nem akarunk odafigyelni erre a belső vezérlőműre. Sokan a fél életüket olyasmivel töltik, amit „nem bír a gyomruk”.

Miért?

  • Mert azt hiszik ez az elvárás velük szemben.
  • Hogy mindez a terv része.
  • Vagy valamilyen ígéretet tettek.
  • Vagy az élet egyik leckéjét tanulják.

Talán itt az ideje, hogy megszabadulj az ilyen elképzelésektől. Nincs semmiféle „terv”. Egyetlen ígéretet kell megtartanod, az énednek tett ígéretet. Te már tudod azt, amiről úgy képzeled, hogy most próbálod megtanulni, és ezzel kiteszed magad a vele járó szenvedésnek és sérelemnek – semmiért.

Amikor a dolgok másként alakulnak, mint ahogyan szeretted volna, hogy alakuljanak, akkor az történik, hogy összekeverted a cselekvést a létezéssel, a „csinálást” a „levéssel”.

Hadd ismertessek egy egyetlen mondatba összefoglalható alapelvet:

 a cselekvés a létezésből fakad.

Azaz, előbb ki kell választani, hogyan akarsz lenni, s csak utána következik, hogy mit kell azért tenni. Tehát döntsd el, ezek után ki akarsz lenni, majd nyilvánítsd ki! Csakis a te döntésedből fakad, hogy ezek után az leszel, aki továbbra is ugyanazokat a problémás helyzeteket vonzza magához, mert azt hiszi tanulnia kell belőle, vagy pedig az leszel, aki átlép az eddigi nehézségein, s megéli azt a személyt, aki boldog és elégedett önmagával.

Szeretettel: