..szerinted a világ megismerésére tett tudományos, illetve a világ megismerésére tett ezoterikus próbálkozások milyen kapcsolatban állnak egymással? Lehetséges, hogy tudományosan is meg lehet találni a világ müködésének mélyebb összefüggéseit? Gondolok pl arra, hogy részecskegyorsítóval már szimulálják és ismergetik a világ (fizikai világ) keletkezésének (teremtésének?) körülményeit…lehet hogy egyszer szellemi síkokra és utat találnak?
Vagy inkább azt mondanád, hogy az igazi „miért”-ek és „hogyan”-ok a tudományos keretek között megismerhetetlenek?

Másik kérdés, mi a véleményed arról, ha valaki így gondolkozik:

„Jelenleg senki nincs elérhető, aki igazán mélyen ismerné a világot, az ok-okozati összefüggéseket. Régebben voltak mesterek, akik tanítottak, megalapítottak vallásokat, gondolkodási formákat, amiket követve az ember jobb életet élhet. Fennmaradtak ezekből a tanításokból, de csak töredékek, és azok se érthetők, értelmezhetők a „mesterek” nélkül. Ezért most nem lehet egy-az-egyben megismerni ezeket a tanításokat. De a lehetőségekhez képest legjobban megközelítheti az ember a megértést, ha tanulmányoz, olvas nagy tanítóktól, (pl Osho, Bardon), nem elfeledve, hogy az olvasottakat nem biztos, hogy jól érti, és a leírt technikák nem biztos, hogy működnek, vagy hogy jól működnek majd. De elmélyüléssel, meditációval átérezheti a dolgok mélyebb lényegét, és akár tudatos mágia-használóvá válhat, amennyiben mágia alatt a képzelet önmagát megvalósító erejét értjük.”

Még valami a végére: neked mi a véleményed Bardon-ról, és a könyveiről, módszereiről, világnézetéről?

Az elején egész jó, kézzel fogható gyakorlatok vannak, amikről akár érezheti is az ember, hogy jók. Sok minden van benne, ami máshol is előfordul, pl Reikiben, agykontrollban. De a vége felé már elvontabb dolgok vannak, gondolok főleg a második könyvre, ami az idézésekről szól, és amiből láttam meg is jelent egy részlet a honlapodon. Szóval ezekkel mit kezdjen az ember? Szerinted mi történne azzal, aki a világnézetét és a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyná, és úgy kezdene a gyakorlatokhoz?

Konkrétan az a rész érdekel, hogy ez a megidézés olyasmi, mint a Harry Potter féle seprűrepülés, hogy nyugodtan próbálgassuk, úgyse lesz belőle semmi mert nem létezik?

Az olyan figyelmeztetéseket persze nyílván be kell tartani, hogy ne árts másoknak, de pl az elején lévő fekete-fehér tükör, a jó és rossz tulajdonságok teljes(!!!) felderítése is 100%-osan kell? Mert az ok, hogy az önelemzés hasznos és elengedhetetlen, de komolyan kárt okozhatok magamnak, ha ez nem 100%-osan lett végrehajtva, és továbbmegyek a könyvben?

Kedves …

Az ember, mint Isten (teremtő energia, vagy ahogy akarod) része egyfolytában önmaga megismerésére törekszik, hiszen ez a teremtés célja. A megismerés pedig abból következik, hogy megtudjuk, milyenek „nem vagyunk”. A módszer, hogy ezt hogyan tesszük változatos, s egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál. Ezért a tudomány és a spirituális úton való felfedezés együtt és külön-külön is jó. Ha összevetik a nézeteiket, az meg talán a legjobb. Mint tudjuk a szellemek érzékelését is, már nem csak médiumi, hanem „műszeres” úton is próbálják regisztrálni. Állítólag sikerrel. Az auráról és az energiák áramlásáról is láttunk már fotókat. A részecskegyorsítóhoz nem értek, de a kvantumfizika már sok ezoterikus tételt bizonyított. Így aztán nem tartom kizártnak, hogy a „tudomány” is rátaláljon az igazságra.

A csak a régi mestereket elismerő idézettel kapcsolatban pedig, szerintem egyre többen vannak, akik ismerik az összefüggéseket. Osho, bár már meghalt, mégis a „mai” világ emberének számít. Bardon pedig a XX. század első felében élt, ami szintén nem tekinthető „régi kornak”, viszont nem mondanám őt nagy tanítónak. Igaz, hogy írt néhány remek könyvet, de ezen kívül, tudtommal nem foglalkozott tanítással úgy, mint pl. Osho.

Manapság „régi mesterek” címszóval pl. Buddhát vagy Jézust szokták felemlegetni. De ők nem a világ nagy ok-okozati összefüggéseire, hanem az élet alapvető törvényszerűségeire tanították az embereket. Az, hogy mi ma ilyesmire is következtetünk a fennmaradt beszédeikből, már csak magyarázat, és nem az alapvető tanítás. És mi manapság nagyon szeretünk „belemagyarázni” dolgokat. Miközben levelednek ezt a részét olvastam, Nostradamus jutott eszembe, akinek az írásait rendszeresen újabb magyarázatokkal látják el, az újabb és újabb történések kapcsán. Előre valahogy nem igen sikerül megmondani, hogy mit jelentenek a versek. Mint ahogy a kilencvenes évek elején látott filmben is ugye még azt jósolták, ha jól emlékszem, hogy 97-ben tör ki a 3- világháború, s mint látható, egészen jól megúsztuk. Vagy a 80-as évek vége felé megjelent első Nostradamust magyarázó könyvemben sem szerepelt olyan „apró történés” mint a rendszerváltás, hanem még bőszen magyarázgatott jóval későbbi évekre Amerika és Szovjetunió párbajáról szóló eseményeket. :-)

Szóval, szerintem mindenki úgy gondolkodik, ahogyan az neki jó. A magam részéről én inkább maradok a mában és nem hiszem, hogy régen többet tudtak, vagy jobbak voltak, mint mi. Szerintem a világ minden szempontból fejlődik, s a több tapasztalat nem butulást eredményez!

Franz Bardon szerintem a „nagyon jók” közé tartozik. Az Igazi beavatás útja egy olyan könyv, amiből nagyon sokat lehet tanulni. Az idézésekkel én nem foglalkozom komolyabban, mert nem nagyon érdekel, a kabbala pedig egyáltalában nem. Ettől persze ezek a könyvei is lehetnek nagyon jók, de őszintén bevallva az utóbbit egyáltalában nem olvastam el, talán pont a mai szemléletem miatt. A kabbala nekem egy ősi magyarázkodás, ami meglehetősen túlbonyolít egészen egyszerű dolgokat. De persze sokaknak ez jön be. Nekem nem. Én az egyszerű, használható dolgok híve vagyok. A mélyebb filozofálgatást meghagyom a férfiaknak. :-)

A Bardon könyvekkel kapcsolatos kérdéseidre pedig az a válaszom, hogy nagyon jók, de nem „szentírások”. Mindenkinek a saját igazságát kell követni, s sosem szabad 100%-osan elfogadni semmilyen írást vagy tanítást csak azért, mert az írója elismerten nagy tudású valaki volt. Az ugyanis az ő igazsága. Nekünk meg kell találni a sajátunkat!

A jó és rossz tulajdonságaidat felfedező gyakorlatokat sohasem tudod 100%-ra teljesíteni, mivel állandóan változol, – többek között e gyakorlat hatására is, – s ezért életed végéig csinálhatod.  A mágikus gyakorlathoz ugyan jól jöhet, hogy megismerd mi lappang a tudatalattidban, és ez által hogyan reagálsz különböző helyzetekben, de ennél sokkal fontosabb, hogy tudatossá válj. Képessé kell válnod a jelen pillanatban lenni ahhoz, hogy teremts.

Ez a legfőbb feladatunk, ha sikeresen akarunk mágiát gyakorolni.

Minden jót: