Kedves Suzi….Tudnal-e nekem abban segiteni,hogy valamilyen modon ravegyem a tarsam az eljegyzesre…nagyon jol megvagyunk semmi vita egyutt elunk de valahogy az eljegyzesrol soha nem esik szo pedig ez nekem nagy visszaigazolas lenne a reszerol,hogy tisztel es komolyan tervez velem viszont errol vele meg nem szeretnek beszelni,mert az olyan mintha raeroltetnem es az meg nem jo….jo lenne valami tanacs barmi amivel tudsz nekem ebben segiteni nagyon halas lennek.

Kedves …!

Egy ilyen dolog, mint az eljegyzés, manapság nem szerepel a fiúk szótárának élén. Ez olyan régimódi a szemükben, és teljesen fölöslegesnek érzi a többség. Enélkül is nagyon tudják szeretni a párjukat és lehetséges, hogy komolyan is gondolják a kapcsolatot.

Ha jól belegondolunk, akkor valahol igazuk is van. Hiszen ez a régmúltból ránk maradt dolog ugye arról szólt, hogy az eljegyzés volt az a pontja egy lány és egy fiú kapcsolatának, ami miatt már közelebbi kapcsolatban lehettek: régebben akár csókolózhattak is, vagy a múlt században némelyeknél már ennél több is megengedett volt.

Ám a mai világban, amikor már jó ideje szexelnek, s csak utána mondják legfeljebb azt, hogy szeretlek, szinte nevetséges az eljegyzés. Persze én megértelek, hogy ezt szeretnéd, mert mi lányok magabiztosabbak leszünk, ha jeggyűrű virít az ujjunkon, meg a szülők és a barátok előtt is könnyebb lesz a helyzet, de ezt bizony csak megbeszéléssel lehet elérni.

Természetesen nem azt mondom, hogy szegezd a párodnak a kérdést, hogy „mikor fogsz már eljegyezni?”, „mikor kéred már meg a kezem?”. Egyszerűen csak szóba kéne hoznod, hogy vajon neki mi a véleménye a kapcsolatok menetéről, a házasságról, az eljegyzésről.

Úgy gondolom, egy jó kapcsolatban semmilyen téma nem lehet tabu és mindent meg kell hogy tudjatok beszélni egymással, anélkül, hogy ez valami rá erőltetésnek tűnnék. Nem boszorkányságra van itt szükség, hanem nyíltságra és őszinteségre.

Sok sikert hozzá!

Szeretettel:

.

.