A boszorkányszombatokon a boszorkányok az Ördögöt imádták, vele párosodtak, és tiltott ételeket ettek, például gyermekek húsát.

A boszorkányszombat angol neve, a Sabbat vagy Sabbath a héber „pihenni” szóból származik. A boszorkányszombatokat az év különlegesen jelentős napjain tartották, nemegyszer keresztény ünnepnapokon és szent napokon.

Amikor az Istennő készült megszülni a Napot, más néven a Szarvasistent, a februárra eső Imbolc-ünnep alkalmával tüzeket gyújtottak. Ez a nap egybeesett Szent Brigid, a tűz, a gyógyítás és a termékenység istennőjének ünnepével. Később kiváltotta a Szűz Máriának szentelt Gyertyaszentelő ünnep.

A tavaszi napforduló, (március 21.) napünnepély volt, amelyen a férfi és a női princípium a Napisten születésében és a nyár közeledtében egyensúlyba került egymással.

A Beltane (április 20.) kelta ünnepély, a születést és a termékenységet, valamint az Istennőnek a Napistennel való egyesülését volt hivatott megünnepelni.

A nyári napforduló (június 21.) volt az az idő, amikor éjjel a boszorkányságtól védő gyógyfüveket gyűjtöttek.

Lammas volt az a nap (július 31.), amelyen különösen ígéretesnek számított házasságot kötni és gyermeket nemzeni, mert akkor nagy volt az esélye, hogy a gyermek születése egybeesik a következő évi Beltane ünneppel. Az eredetileg Lughnasadh-nak nevezett ünnep a kelta-ír Lugh istenségnek szólt. A Lammas név egy régi szász gyümölcs- és gabonafesztivál nevéig vezethető vissza. Az egyház azért vezette be, hogy megünnepeljék a termés beérését és azt a napot, amikor a földet bérlő földművelők gabona formájában leróják bérleti díjukat a földesúrnak.

Az őszi napéjegyenlőség (szeptember 21.) napján a férfi és a női princípium szintén egyensúlyban volt, s ez volt a második betakarítás ideje.

A Samhain vagy Halloween (október 31, egyben Mindenszentek napjának előestéje) volt az az időpont, amikor a szellemek össze-vissza kóboroltak, egyben a nyár végének ünnepe is, amikor a druidák fonott ketrecekbe zárták áldozataikat, mielőtt hatalmas máglyákon feláldozták volna őket.

A téli napforduló (december 21.), az év leghosszabb éjszakája volt az az idő, amikor az Istennő arra ébredt, hogy a Napot vagy Szarvasistent hordozza méhében, aki egyben a szeretője is volt.

Diana Canwell-Jonathan Sutharland: Boszorkányok