A Yule (dec. 21.) ősi, pogány ünnep. A Yule vagy Jul szó egy időszakot jelent, azt a téli periódust, amelybe az ünnepek, az év fordulója is esik. Ez a Nagy Istennő gyermekeként újjászülető Napisten ünnepe, a téli napforduló, a fény újjászületése. A az Istennő életet ad a Napistennek Yulekor, majd az Isten felnő, megtermékenyíti az Istennőt, ezután megöregszik, meghal Samhainkor, hogy aztán Yulekor ismét megszülessen.
A Yule legfontosabb szimbólumai a kerék, a koszorú, örökzöldek, Yule-tuskók, kis cserepes fa. Hozzá tartozó színek: zöld és vörös.
A Yule ünnepének legfontosabb kelléke a Yule-fa, melynek tipikus példája az örökzöld, melyet később ki lehet ültetni a kertbe. A Yule-fa szoros összefüggést mutat a germán pogány hagyománnyal: ajándékokat hagyni az elf-elnek, hogy elnyerjék jóindulatukat. A fa díszítése is szakrális célokat szolgál, a díszek maguk is szimbolikus értékűek, legfőképpen az újjászülető Napot szimbolizálják, valamint a kozmikus év egyes elemeit, a Holdat, csillagokat, a földet, az egyes hónapokat, a világkígyót, az időt.
A Wiccák nem vásárolt díszekkel díszítik a fát, mint a keresztények karácsonyfájukat, hanem saját készítésű tárgyakkal szokták ékíteni. Ezek: szárított rózsabimbók, fahéj rudacskák, áfonyaláncok és pattogatott kukorica füzérek, diók, szalmacsillagok, illatos füvekkel, virágszirmokkal és fűszerekkel megtömött kis zacskók, vagy kristályok. Ezeknek együttes elkészítése szintén hozzáadhat az ünnepi jelleghez. Mindehhez almát, mandarint, narancsot tesznek hozzá.
A kelták ezen az ünnepen az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt. Ennek a szokásnak a „maradványa” az adventi koszorú, melynek kerek formája az év körét jelképezi. Az ünnepség alatt leginkább méz- vagy almasört fogyasztottak, melyet fakupában hordoztak körbe. Az ivászat során himnuszt énekeltek a fához, jó egészséget, termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel, vagy más módon zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.
Itáliában Yule-kor „La Befana”, a kedves boszorkány utazik seprűnyélen, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A legenda szerint La Befana söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták őt, nézze meg a Fénygyermeket. „Most nem érek rá”, felelte La Befana. Később meggondolta magát, de akkor már késő volt. Ezért azóta is minden Karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy „neki”.
A skandináv népek mítoszaiban a Julbock, Julbukk, Joulupukki, avagy Yule-bak a hátán viszi a Yule-manót, amikor körbejár, hogy elvigye a jelent, és elfogadja zabkása-ajándékát. A Yule-manó neve a svédeknél Jultomten, a norvégoknál Julesvenn, Dániában és Norvégia egy részén Jule-nissen.
Régi szokás Yule alkalmával meggyújtani egy termetes fadarabot vagy tuskót, ez általában tölgyfa vagy fenyő. A tuskó legyen nagyon száraz. Feldíszíthető piros textil- vagy papírszalagokkal, száraz magyallevelekkel, természetes száraz anyagokkal. A fahasábba bele lehet karcolni a fehér nyelű késsel a sugárzó Napot, vagy a Szarvas Isten nevét, jelképét. Sötétedéskor érdemes meggyújtani, és hamvadása közben lehet elmélkedni, hogy a fa izzásában a Nap sugarai térnek vissza a Földre, és melegebb napok köszöntenek ránk. Közben mindenki tölgyfagallyakat vagy makkot dob a tűzbe, ez szimbolizálja az előttünk álló évet és reményt hoz a jövő évre. Hagyjuk leégni a tuskót, csak egy egészen kis darab maradjon belőle. Ősi hagyomány szerint őrizzük meg a hamut és a maradék tuskót, hogy jövőre azzal gyújtsuk meg az új Yule-tuskót.
A hagyományos Yule-i ételek: mogyoró, dió, olajos magvak, gyümölcsök (alma, körte, narancs), pálinkába áztatott, köménymaggal fűszerezett sütemény vagy mézeskalács, valamint disznósült.
A hagyományos italok: ízesített sör borral, cukorral és fűszerekkel elkészítve. A „báránygyapjú” nevű ital cukrozott és fűszeres forralt sör, almahússal sűrítve. A hibiszkusz-, a gyömbér- és egyéb gyümölcsteák is a Yule tartozékai.
Az oltárt ágakkal, szárított levelekkel díszítik. Az üstbe éghető anyagot, pl. alkoholt öntenek, vagy vörös gyertyát állítanak, és az lobog a szertartás végéig.
Osara LaMort írása
Hagyj üzenetet