Nagyon érdekes megvizsgálni, hogy Európa különböző részein milyen neveket adtak a boszorkányoknak. Ezek a nevek nem csak azt jelzik, hogy a társadalom tudatában volt létezésüknek, hanem arra is utalnak, hogy számos boszorkányt jóindulatúnak tartottak.

banya

BANYA

Ez a szó szorosan kapcsolódik a boszorkány sztereotípiákhoz, mely szerint a boszorkány csúnya öregasszony, aki az ördögöt szolgálja, és gonosz dolgokat művel. Ezt a szót természetfölötti lényekre – gyakran óriásokra – is vonatkoztatták, és úgy tűnik, kapcsolódik nagyon ősi, őselemi természetistenségekhez is.

BENANDANTI = jó ügyben járók

benandanti A benandanti boszorkányok ősi kultuszát földművesek gyakorolták Olaszország Friuli nevű térségében. A benandanti boszorkányok éjszakánként küzdöttek meg a gonosz melandanti boszorkányokkal, hogy megvédjék tőlük a haszonállatokat és a termést. A hiedelem szerint a burokban született csecsemők felismerik a gonosz boszorkányokat. A benandanti boszorkányok összegyűjtötték és nyakukban amulettként viselték a burokdarabokat, hogy azok segítsék őket tevékenységükben. Sokan közülük képesek voltak egyfajta kómaszerű állapotba kerülni, s ilyenkor macskát, kecskét vagy lovat megülve csatába indultak a gonosz boszorkányok ellen. A benandanti boszorkányok kaporszárakkal igyekeztek elűzni a gonosz boszorkányokat, míg amazok a seprű alapanyagaként ismert cirokszárakkal vágtak vissza.

1640 körül az inkvizíció üldözni kezdte a benandanti boszorkányokat, akik beismerték eretnekségüket, jól lehet kitartottak abban a hitükben, hogy sámánisztikus szerepük alapvetően jótét természetű. Az inkvizícióval való összeütközésük következtében jó hírük – mint a helyi lakosság védelmezőié – egyszer s mindenkorra megrendült.

LAMIA

lamia

A görög mitológiában Lamia – lányához, Szküllához hasonlóan – egyike volt azoknak a rémséges, természetfölötti démonoknak, akik azért jártak-keltek a világban, hogy megijesszék a gyermekeket és naív embereket. Lamiának női feje és felsőteste volt, deréktól lefelé azonban a kígyóhoz hasonlított. Maga a szó, a Lamia, a „nyelőcső” jelentésű görög szóból származik. Lamia híre volt arról, hogy hatalmas étvággyal fogyasztott gyermekeket, s ezt a vágyát a férfiak iránti természetellenesen erős erotikus vágyként is lehetett értelmezni.

Állítólag Lamia a bánat hatására lett szörnnyé, miután Héra istennő minden gyermekét megölte és csak Szküllát hagyta meg. Lamia ki tudta venni és vissza tudta tenni a szemeit, ami a jövőbe látó szibillák tulajdonsága volt.

MALEFICA

malefica

Ez a szó nagy általánosságban utalt boszorkányokra, hiszen róluk mindenki azt gondolta, hogy csak gonosz dolgokat művelnek. Az elterjedt hit szerint a démonok által alaposan kitanított malefica fő célja az, hogy áldozatainak fájdalmat és félelmet okozzon.

A legismertebb malefica, a Hófehérke című mese boszorkánya.

OSKOREI – vadászat

oskorei

Az Oskorei szerves része a norvég folklórnak, jóllehet, magát a szót nem használják általában a boszorkányok megjelölésére. A vadászat mítosza sok helyen előfordul, és a középkori boszorkányperekben gyakran említik. Az Oskorei vezetőjének neve helyről helyre változik, de érdekes módon mindig nő, akit a „fényesnek” neveznek. Ebből érthető, miért szerepel a latin íróknál Diana a Vadásznő néven. Viharos éjszakákon az Oskorei társaság, ugató kutyáik kíséretében, átvonult az égen, nemrég elhunytak teste után kutatva. Ha találtak gazdátlan lelket, leereszkedtek az égből és magukkal vitték a testét, égő fáklyát hagyva maguk után azon a helyen, ahol a test eredetileg feküdt.

STREGA

strega

A strix (többes száma striges) mesebeli lénynek számított az ókori Rómában, melyet rendszerint éjjeli madárként, a rossz előhírnökeként írtak le és a vámpírokhoz hasonlóan emberi húson és véren élt. A szó görög eredetű és baglyot jelent. A legnagyobb termetű bagolyfajta ezen a néven szerepel a rendszertanban.

A strix legendája a középkorban is tovább élt, és az olasz nyelv „boszorkány” jelentésű szava – strega – ebből alakult ki. A stregát vérszívó nőnek írják le, aki éjszaka tevékeny, és képes rikoltó bagollyá változni.

A keresztény egyház ezeket a teremtményeket nemcsak boszorkányoknak tartotta, hanem démonoknak és az Ördög szolgáinak is. A szó használata fokozatosan átterjedt mindenféle boszorkányra, különösen azokra, akik repülni is tudtak. Azt híresztelték róluk, hogy gyermekek vérét szívják, de a férfiakat is elátkozzák, s átkaik hatására a férfiak nemi szervei elsatnyulnak.

SZEMRONTÓ

szemmel_vero

A boszorkányüldözés korában általánosan elterjedt gyakorlat volt azzal vádolni a boszorkányokat, illetve a boszorkánysággal meggyanúsítottakat, hogy különféle betegségekkel sújtják az embereket, a haszonállatokat és a termést. A „szemkivájó” kifejezés Írországban terjedt el I.Erzsébet uralkodása idején, amikor egy szarvasmarhajárvány kitöréséért boszorkányokat hibáztattak. A vírustól – vagy, ha úgy vesszük, a gonosz átoktól – a szarvasmarhák megvakultak. A boszorkányok nem csak azért kapták ezt a gúnynevet, mert megvakították a jószágot, hanem azért is, mert gonoszul néztek a jószágra („szemmel verték” azt).

VENEFICA = mérgezőmester

venefica

1555-ben Johannes Trithemius megírta Antipalus Maleficorum című könyvét, melyben világos különbséget tett az Ördöggel szövetségben álló igazi boszorkány és az ártalmas főzeteket készítő venefica között. Az utóbbi szó a „méregkeverő nő” jelentést öltötte magára. A bencés rendi apát, Tritheimus felismerte, hogy számos, vadon élő növényekhez értő ember olyan főzeteket tud kotyvasztani, amelyek ugyanolyan halálosak a keresztény nyájra nézve, mint bármely boszorkány ténykedései.

A venefica szó a veneficumból ered, mely egyházi eredetű kifejezés az egyszerű szerelmi bájitalok készítőinek az ördögi eszközökkel bájolóktól való megkülönböztetésére. Ez közvetlenül ellentmondott annak a hiedelemnek, hogy a mérgezők természetfölötti erővel rendelkeznek, melynek segítségével ölni és gyógyítani tudnak.

WARLOCK – szemfényvesztő

warlock

Bár a warlock szó szoros kapcsolatban van a boszorkányság és a varázslás gyakorlásával, csak a XIV. században vált a mágiához szorosan kötődő, elterjedt kifejezéssé

A szó az óangolban jelentett árulót, csalót, hitszegőt, férfi boszorkányt vagy magát az Ördögöt.