Szia Susi!

Egy kérdéssel fordulok hozzád, ám ez nem kifejezetten mágiás. Inkább csak kíváncsi vagyok a véleményedre, tanácsodra egy helyzettel kapcsolatban.

Előzetesen annyit kell elmondanom, hogy van egy nagy (öt szobás) családi ház, ahol most a nagymamám, és az unokatestvérem (fiatal lány) laknak. Arról már beszéltem velük, hogy hamarosan odaköltözöm hozzájuk az egyik szobába, és valószínű néhány évig ott is maradok.

Még annyit kell tudnod, hogy a lánynak van egy barátja, akivel együtt járnak, de bizonyos okok miatt csak ebben az előbb említett házban tudnak találkozni.

A fiú megbeszélte unokatesómmal, hogy májusban odaköltözne a lányhoz, amikor is a nagymamám kint lesz egész hónapban Angliában.

Amikor ezt meghallottam, felajánlottam a lánynak (akire úgy tekintek, hogy jó barátok vagyunk), hogy bár akkor már én is ott fogok lakni, de májusra mégis elcuccolok, mert így teljesen kettesben lehetnének az egész házban a fiújával, és erre egyelőre csak így lenne lehetőségük. (mert egyébként mindig van valaki ott még).

Azt hittem, ez egy szép baráti gesztus a részemről, amire vagy azt mondja, hogy “dejó, köszönöm”, vagy azt, hogy “rendes vagy, de miattunk nem muszáj elmenned”. Amin viszont meglepődtem, hogy egészen kiakadt ezen a dolgon, és nem értette, miért gondolkozom ennyire előre, és miért foglalkozom azzal, hogy mással mi és hogy lesz. Megkaptam, hogy ne akarjam helyette eldönteni, mi a jó neki.

Szerintem a felajánlással csak lehetőséget teremtettem, nem kényszerítettem. Mégis az jött ki, hogy rosszul csináltam a dolgot. Azért esett rosszul, mert úgy érzem, tőlem még a szívesség sem kell, és majd ők megoldanak mindent, nem akarják, hogy gesztust tegyek feléjük. Plusz ha el sem fogad tőlem ilyet, akkor legközelebb én hogy merjek kérni? Ez a helyzet elég rossz érzéseket hagyott bennem. Mivel ezt fel akartam oldani, ezért elmeséltem egy másik embernek, akinek szintén az volt a véleménye, hogy én egy másik századból jöttem, és milyen furcsa vagyok.

Szóval szerinted ebben amit csináltam mi ennyire extrém? Ez az a helyzet, amivel (és a hasonlókkal) semmit nem tudok kezdeni. És innentől nem érzem, hogy ha kapni akarok akkor adjak előtte, vagy hogy amit én teszek a másik felé az kifizetődik. Ilyenkor érzem azt, hogy a tetteimmel és a másikra való odafigyeléssel képtelenség barátságot létrehozni és fenntartani. Ezért a másik kérdésem (komolyan) az lenne, hogy mágiával lehet-e, illetve milyen mértékben lehet megtámogatni, hogy olyan barátaim legyenek, amilyeneket szeretnék?

Köszönettel

Kedves …!

Mi emberek nagyon különbözőek vagyunk, s ezáltal nagyon különbözően reagálunk ugyanolyan helyzetekre. Ilyenkor persze mindig gondolnunk kell a tükör törvényére.  (Hogy mi az? Ide kattintva elolvashatod!) Az unokatesód valószínűleg gondban van a szívességekkel, nehezen tud elfogadni, illetve ahelyett, hogy a kedvességet látná, csak az életébe való beavatkozást érzékeli. Akkor teszed jól, ha fátylat borítasz az egészre, s levonod azt a tanulságot, hogy ő az az ember, akinek nem felajánlani kell a segítséget, hanem megkérdezni tőle, hogy “segíthetek valamiben?”.

Semmi extrém nincs abban amit csináltál, csak elfelejtetted, hogy az igazi segítség az, ha az ember akkor és azt teszi meg, amit kérnek tőle. Például a Reikiben is van egy olyan szabály, hogy csak azt szabad energiázni, aki kéri.

Tehát fogd vissza egy kicsit magadat! Törődj a saját megoldandó problémáiddal, s csak akkor tegyél a másiknak szívességet, ha kéri. Ha érdekből tennél valamit másért, (azaz azért, hogy majd te is kapj) az úgysem számít. Szeretetből kell segíteni!

Ez is affajta kötélen táncolás, amolyan Jézusi “Keskeny az az út…”.

Azt szokták mondani, hogy előbb legyél te barát, ha barátot akarsz. Ez persze szépen hangzik, de sokan bajban vannak a mondás értelmezésével, pedig csak arról szól, hogy legyél barátságos, mielőtt azt várnád, hogy mások azok legyenek veled. A Vonzás törvényét tanítók remekül hangzó szabályokat sorakoztatnak elő, de ha az ember belegondol és megpróbálkozik a megvalósításukkal, akkor sokszor arra jön rá, hogy nem megy. Valami hiányzik, vagy tán az egész nem működik.

A mágia legfeljebb annyiban tud segíteni, hogy elképzeled, mi az, amit akarsz, milyen kapcsolat, milyen barát, stb., aztán erre csinálsz egy szertartást, hogy bevonzd. De ha ott működik benned valami, ami miatt neked gondjaid vannak a barátságokkal, akkor bizony lehet, hogy nem fog sikerülni, amíg fel nem fedezed és meg nem oldod ezt a beléd kódolt dolgot. Sajnos a mágia is csak ott működik, ahol “megengedjük” neki. És bizony, ha rossz hitek működnek bennünk valamivel kapcsolatban, vagy egy részünk mégsem úgy szeretné, akkor nincs az a mágia, ami ezt felül tudná írni.

Az önismeret és önbizalom ezért a mágia alapja.

Kellemes hétvégét:alairas

.

.

A régi hozzászólásokat az oldal megújulásakor nem tudtam áthozni, ezért idemásoltam őket:

július 18, 2011 12:24 de.Posted 3 years ago
Berkenyee

Kedves Susi és Levélíró!
Én általában más véleménnyel vagyok a varázslásról, mint Susi… Lehet erre (is) varázsolni, de abban mindenképpen egyetértek, hogy le kéne ásni a probléma gyökeréhez és azt “meggyógyítani”. Ebben tud segíteni a mágia, de egyszerűen barátokat is varázsolhatsz az életedbe, csak nem biztos, hogy tartósak lesznek ezek a barátságok, ha gondod van az önértékeléssel vagy az emberi kapcsolatokkal.
Üdvözlettel: Berkenyee

július 25, 2011 7:13 de.Posted 3 years ago
Nayva

Szerintem sem a szerelembe sem a barátságba se családba se semmi ilyesmibe nem szabad beleavatkozni mágiával.Gyógyítani szabad megerősíteni szabad dolgokat, de az élet célja az, hogy tanulj.Ismerd önmagad ,fejlődj megérts dolgokat.Mint az iskolában.Ha neked valami nem stimmel ezek közül,meg kell változnod, meg kell keresned a hibát.Akár ez életbeli hiba,akár karmás. Az embernek úgy kell boldognak lennie, hogy azt megteremti magának tanulással.A harmónia megteremtését is tanulni kell! A mágia egy eszköz és nem ilyen öncélú jellegű dolgokra kell használni szerintem. Amit leírtál pedig nagyon szép dolog, hogy te tennél érte,hogy neki jó legyen.De az emberek nem egy szinten vannak és ha ő ezt a szép gesztust nem értékeli az az ő magánügye.Én ilyenkor arra gondolok, hogy én mindent megtettem.Az én lelkiismeretem tiszta.Az hogy másnak tiszta e, más mit gondol rólam az kit érdekel….:)