Szia Susi!

Azért írok, mert szeretném meghallgatni a véleményed. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy nem tudom, mi alapján válaszoljam meg magamnak a “mi az ami van és mi az ami nincs?” kérdést.

Konkrétabban arról van szó, hogy bizonyos helyzetekre keresek megoldást, de nem találok, és minden jel arra utal, hogy fejlődnöm kéne, amihez még kedvem is van Na jó, de merre is? Merthogy jól hangzik, hogy tudjunk varázsolgatni, meg minden, és sokféle rendszer meg hit ígér mindenfélét. Ezek közül persze vannak számomra eléggé meseszerűek, mint hogy felsőbb entitások meg indigógyerekek meg ilyesmi lesz a megoldás. De a “kínálatban” van hihetőbb is, például hogy jógával megtanulhatjuk irányítani a testünket, ami sok esetben hasznos lehet. Vagy pl az agykontroll egész tudomány-szerűen kínálja, hogy miként érhetem el, hogy ne essen az eső a hétvégi kiránduláson, vagy hogy nyerjek sorsjegyen tízezret. Én magam részéről nem tartom egyiket se rossznak, de nekem nem működnek úgy (legalábbis egyelőre), ahogy szeretném. Már nem először írtak neked olyanok, akik egészen elhitték azt, amit a tvben láttak, és várták, hogy a nálad vásárolt pálcával majd röptetnek tárgyakat Persze nevetséges, de olyan szempontból meg tudom érteni őket, hogy nagyon sok egyéb dolog is van (pl szerelmi mágia), ami szintén meseszerűnek hat, mégis sokan kezelik valóságként. Szóval hogy döntöd el, mi az ami nincs, és mi az ami csak még nincs, de elérhető, mondjuk a gondolatok és érzelmek kontrolljával?

Azért is fontos ez, mert ha fejlődni szeretnék (márpedig igen), akkor tudnom kéne, milyen irányban, mi az ami elérhető, hogy reális célokat tűzzek ki magam elé, de a hitetlenségemből kifolyóan ne zárjak ki olyat, amit akár el is érhetnék.Illetve amire még kíváncsi vagyok, hogy te elvállalnád-e hogy taníts engem, és mi az, amit meg tudnál nekem tanítani. Ha tudom, hogy egy-két hónap vagy év kitartó gyakorlással erre meg arra képes leszek, akkor ehhez igazítom a magam felé való elvárásokat és célokat. Így lesz kellő motivációm, és nem fogok csalódni amiért olyanban hiszek, amit úgyse (vagy legalábbis csak ki tudja mikor és hogyan) lehetne elérni. Tehát még egyszer visszatérve a “varázspálca” című beíráshoz a honlapodon: arra nem is érdemes gyúrni, hogy tárgyakat lehessen befolyásolni gondolattal, de arra mondjuk érdemes lehet gyakorolni, hogy csináljak egy pénz vagy szerelemvonzó “mágiát”?

Kicsit hosszú lett, de azért köszönöm hogy elolvastad és válaszolsz.

Minden jót kívánok!

Kedves …!

Kezdjük az alapkérdéseddel… Az van, ami szerinted, – azaz a tapasztalataid szerint – van, s semmi sincs számodra, amíg nem tudsz róla, hogy van. Ha például még sosem láttad, sosem hallottál róla, hogy létezik „bucinka”, akkor ez a számodra nincs. De amikor találkozol vele, megtudod, hogy mi az, akkor valósággá válik, tehát attól a pillanattól fogva, van.

Persze Te igazából arra vagy kíváncsi, hogy milyen mágia létezik és milyen nincs. Nos, erre is az a válasz, hogy amelyiket el tudod hinni, (igazából ott bent) az van. Ha csecsemőként azt tapasztaltad volna, hogy a szüleid levitálnak a szobában, vagy épp egy intéssel tárgyakat hívnak magukhoz, akkor ez a lehető legtermészetesebb dolog lenne a számodra, s nem csakhogy létezne, hanem számodra is gyakorlat lenne. De Te, és a világon élő többi 99,9999% ember, nem ezt tapasztalta meg, sőt, arra tanították, hogy a földön járjon, és a kezével mozgassa a tárgyakat. Így aztán, hiába látsz a filmeken hasonlókat, vagy gondolod azt, hogy ez lehetséges, a belső hited erősebb ennél, a „realitásod” azt mondja: „nem, ilyen nem létezik, ez lehetetlen!

Azt sokan megtanulják pl. a reiki gyakorlása közben, hogy az asztrál kezüket használják a saját hátuk kezeléséhez. Ez valahogy könnyebben összejön, mivel nem ellenkezik oly nagy mértékben a belénk nevelődött szabályokkal. Így aztán, aki csinálja, érzi is az áradó energiákat a hátán. Ugyanakkor képtelen arra, hogy ugyanezzel az „asztrál kézzel” felemeljen egy darab papírt, hiszen ahhoz le kéne győznie a gravitációt, ami ugye a tudomása szerint lehetetlen.

Ez a magyarázata annak is, hogy miért működhet egy szerelem vagy pénzmágia akkor, amikor még egy tollat sem tudunk reptetni. Most már rengetegen magukévá tették a gondolatot, hogy minden energia, s a gondolatainkkal és az érzéseinkkel együttesen magunkhoz vonzhatunk dolgokat. Azaz jómódúakká válhatunk, elérhetjük, hogy a nekünk legmegfelelőbb személy megjelenjen az életünkben, s imádjon minket, stb. Mindezt megtehetik azok, akik hisznek a vonzás törvényében, mert esetükben azt nem keresztezi egy olyan erős hit, mint mondjuk a gravitáció törvénye. De az olyan személyek, akik mondjuk gyenge önbecsüléssel bírnak, nem hiszik, hogy szerethetőek, mert ez fakad a neveltetésükből, nem fogják elhinni, hogy szerelmet találnak, s nem is válik be náluk egy szerelem mágia csak akkor, ha ebben erősebben képesek hinni, mint amennyire abban, hogy nem szerethetőek. Ez viszont roppant ritka. Vagy akiknek a tudatalattijuk egy bizonyos anyagi szintre van beállva, sosem lesznek képesek hosszútávra meggazdagodni. (Lásd a sok lottó nyertest, akik pár éven belül ugyanarra az anyagi szintre esnek vissza, mint a milliók megkapása előtt voltak!) Csakis azok gazdagodhatnak meg a mágia által, akik feldolgozzák előbb a bennük rejlő akadályokat a pénzzel szemben.

Gondolom, mindebből belátható, hogy mágikus erőnket, a bennünk mélyen rejlő hitek befolyásolják. Azt pedig, amit csak tanítottak, (pl. hogy „a pénz nem boldogít”) sokkal könnyebb feloldani, mint az olyan kemény hiteket, amiket csecsemőkorunk óta tapasztalunk.

Mindezen dolgok az okai annak, hogy folyton azt hangoztatom, hogy bűvészmutatványokat meg lehet tanulni, de tudatos mágiagyakorlóvá csakis az válhat, aki alapjaiban ismeri önmagát, aki tudja, mi van a tudattalanjában, és bízik magában annyira, hogy ezeket a rejtett hiteket feldolgozza és elengedje. Azaz az első lépés a mágikus úton az, hogy megismerjük a gondolatainkat, érzéseinket, szokásainkat, majd elkezdjük a nem kívántakat elengedni.

Mi már többször találkoztunk, és beszélgettünk is a tanításodról, de mindig elmentél valaki olyanhoz, aki megvillantotta előtted valamilyen számodra lényegesnek tűnő mágikus tudás lehetőséget, hogy azután jó nagyokat csalódj. Talán már belátod (mert bizony itt lenne az ideje), hogy nem kell elhinni, (bármennyire is kedvezőnek látszik) az olyan ajánlatokat, amelyek túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. Nem leszel beavatott mester egy hétvége alatt, s három hónapig tartó, heti egy alkalmas iskolában sem válsz mindentudó boszorkánnyá vagy mágussá. A mágus és a boszorkány útja egy életre szól! Természetesen részeredmények vannak, de hogy mennyi idő alatt, az csakis rajtad múlik!

Gondold meg!

Szeretettel:

.

.