Szia Susi!

Én épp most találtam rá erre az oldalra. Engem is érdekelnek ezek a dolgok, de most segítséget szeretnék kérni. Augusztus 2-ára virradóra szörnyű, borzalmas, dolog történt velem. A párom öngyilkos lett, és iszonyúan hiányzik, úgy szeretném látni és beszélni vele, annyira szenvedek.

Kedves …!

Együtt érzek veled. Úgy tűnik életed egyik legnagyobb próbáját éled, s mint ahogyan máskor sem, igazából most sem tud senki segíteni rajtad. Egyedül vagy a bánatoddal, bármennyien is igyekszenek támogatni téged.

A halál az élők legnagyobb félelme, s ezért ellenségnek tekintik. Bár szinte mindenki tart a saját elmúlásától, a legfőbb oka félelmünknek mégis inkább az, hogy elveszítjük a szeretteinket. Nekem is volt már részem ebben, az utóbbi években elvesztettem egymás után a szüleimet, majd a férjemet, s utoljára a barátnőmet is. Ebből láthatod, tudom miről szól ez.

Átérzem a fájdalmadat, még akkor is, ha tied bizonyosan más, mint az enyém vagy bárki másé, mint ahogyan mi magunk is mások vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy az öngyilkosság egy nagyon más kategória. Egy ilyen esetben hihetetlen megrázkódtatás éri a hátramaradottakat, amelyet többnyire igen nehéz kiheverni. Megértelek, mert roppant veszteséget szenvedtél, s azon sem csodálkoznék, ha önmagadat hibáztatva azon tűnődnél, hogy vajon mit tehettél volna másként, hogy ez ne történjen meg.

Azt nem tudhatom, hogy mi juttatta a párodat ehhez a döntéshez és cselekedethez, de biztos vagyok benne, hogy nem a Te hibád. Te biztosan mindig mindent úgy tettél, ahogyan azt akkor és ott a legjobbnak találtad. Segíteni pedig senkin sem lehet, aki nem akarja. A párod tudatosan döntött úgy, hogy befejezi ezt az életet. Ám arra nem biztos, hogy számított, hogy most majd újra kezdheti egy másikban a problémái megoldását. Azt ugyanis mindenki továbbviszi magával. Így aztán valójában nem nyert semmit, csak egy csomó fájdalmat hagyott maga után.

Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy nem véletlenül élted át ezt a tapasztalatot. Hiszem, hogy bármily borzalmas vagy fájdalmas is valami, attól még nem véletlen, hanem egy csoda, mely segít minket abban, hogy azzá az emberré váljunk, akik lenni szeretnénk a lelkünk mélyén. Sok fájdalomból és szenvedésből születtek már fantasztikus dolgok. Lehet például, hogy ennek a tapasztalatnak köszönhetően olyan segítővé válsz, aki másokat megment az öngyilkosságtól, vagy épp hozzásegít a gyászuk feldolgozásához. Majd az idő és Te eldöntöd, mire használod ezt a tragédiát.

Most azonban azt tanácsolom, hogy hagyd feltörni magadban az érzéseidet anélkül, hogy bármilyen szinten próbálnád uralni, szabályozni, behatárolni vagy elfojtani őket. Csak éld át őket, és engedd, hogy pillanatról pillanatra szabadon áradjanak!

Ez a Te gyászod, amit meg kell tapasztalnod, át kell élned. Ezért jött be az életedbe.

Ha akarsz, beszélj róla másokkal is, de tudd, hogy nincs más igazság azon kívül, mint ami benned rejlik. Minden egyéb csak mások véleménye.

Megértem, hogy szeretnél a pároddal újra találkozni, beszélni vele, megkérdezni tőle a sok-sok miértet, ami most majd szétfeszít téged. De ebben nem segíthetek.

Miután az ember elhagyta ezt a földi létet, egyfajta „megvilágosodáson” megy keresztül, így onnan, már mindent másként lát. Nem egoból gondolkodik, hanem lélekből, és ez valami egészen más! Ezért nem tartom jónak – sőt hihetőnek sem -, amikor egyes „halottlátók” olyan „beszélgetéseket bonyolítanak”, melyek a földi lét kicsinyes problémáival foglalkoznak. A lélek nézőpontjai egészen mások. Amit tőle kaphatunk, az „csak” a szeretet.

Úgy hiszem, hogy ha a párodnak van valami mondanivalója, akkor azt a tudtodra adja szabad akaratából, ha viszont most mással van elfoglalva, nem érdemes tőle kikövetelni a válaszokat.

Neked egyedül kell válaszokat találnod, mégpedig önmagadban, és hidd el, ez egy rendkívüli lehetőség a számodra. Minél több választ megtalálsz a halállal kapcsolatban, annál biztosabban fogod tudni a válaszokat a saját életedre nézve.

Tudd, áldott vagy, még ha most nem is így érzed!

Sok erőt kívánok neked ebben a kemény helyzetben!

Szeretettel:

.

.