Szia
Most tudtam meg anyukámtól, hogy burokban születtem és a barátaim szerint ez annak a jele, hogy boszorkány vagyok. Szerinted is így van ez, mert még nem fedeztem fel magamban semmilyen különleges képességet? Hány évesen szokott előjönni az erő?

Kedves …!

Megértelek, hogy Te is – mint oly sokan mások is – azt szeretnéd, ha egy csodálatos pillanatban ráébrednél mágikus képességeidre, és attól fogva képes lennél bármilyen varázslatra. Bizony az elmúlt 15 évben volt elég lehetőségem megtapasztalni, hogy az e témával foglalkozók 95%-a azt szeretné, ha a mágia olyan egyszerűen működne, mint ahogyan azt a filmekben látni lehet.

Tudod: „huss és pöcc” a varázspálcával + VINGARDIUM LEVIOSA, és már lebeg is a tárgy vagy akár az ember, amire rámutattál. (Ha netán nem ismernéd, Harry Potter 1.-ből idéztem.)

Lehet, hogy néha (vagy sokszor) jó lenne ilyen képességgel rendelkezni, de ez így csak mese. Bár, ha jobban belegondolsz, még ebben a mesében is benne van, hogy nem elég a varázsige és a megfelelő pálcamozdulat. KELL A TEHETSÉG, A TANULÁS ÉS A GYAKORLÁS IS! Ez bizony a való életben is így van.

Tehetség

Ha boszorkányságról van szó, a közhiedelem az, hogy az ilyen típusú “tehetséget” születésünkkor hozzuk magunkkal. Sokak szerint vannak is különös jelek, amik erre mutatnak, mint

  • a burokban születés,
  • a több kéz- vagy lábujj,
  • a különleges stigmák a testen,

és még jó néhány különlegesség (avagy születési rendellenesség), amire rá lehet kenni, hogy ez bizony annak a jele, hogy az illető boszorkánynak született.
Most nem akarom felhozni kedvenc kérdésemet (milyen szerinted egy boszorkány?), ezért maradjunk annyiban, hogy boszorkánynak a mágiát gyakorló személyt hívjuk. A hiedelemmel ellentétben viszont a mágia gyakorlásához nem kell semmiféle „születési rendellenesség”. (A mágusok esetében például sosem állítottak ilyesmit.)

Mit értek akkor tehetség alatt?

Valami olyasmit, amit valóban többnyire már a születésünkkor magunkkal hozunk (bár nem minden esetben). Ez a valami bennünk pedig egy belső vágy vagy késztetés, ami afelé terel minket, hogy előbb-utóbb spirituális dolgokkal, mágiával  foglalkozzunk. Azaz benne van az élettervünkben a mágikus  gondolkodásmód.

Ezért lehet aztán, hogy olyan családba születünk, ahol már van olyan személy, aki foglalkozik mágiával. Vagy olyan közösségbe keveredünk, ahol erre felé vezetnek minket. Vagy egyszerűen csak szembe jön velünk (manapság) az interneten egy ilyen oldal, és azonnal kiváltja belőlünk a kíváncsiságot.

Van aztán, aki megmarad állandó érdeklődőnek, és van, aki beleveti magát a tanulásba és a gyakorlásba is, hogy mágussá vagy boszorkánnyá válhasson. Ha kitartóak és odaadással teszik amit kell, akkor nekik sikerülni is fog az átlagtól eltérő (különleges?) tudásra szert tenni.

Probléma azoknál jelentkezik, akik megelégszenek a felületes ismerkedéssel, és a tehetségük fejlesztése helyett, azonnal csak a szertartások gyakorlatát akarják leutánozni. Ők ugyanis nem tudják, hogy a valódi mágia bennünk zajlik!

Mindaz, amit a szertartások előkészületeként, majd a végrehajtásakor csinálunk arra való, hogy belső fókuszunk még erőteljesebb legyen. Ez sokkal fontosabb, mint például az, hogy milyen színű gyertyát gyújtunk.

Kaptam már néhány olyan bírálatot, hogy összekeverem a “vonzás törvényét” a mágiával. És ez persze igaz is, hiszen nincsen mágia a vonzás törvényének működtetése nélkül.

Mágikus nézőpontból a dolgok nem különülnek el valójában, csakis emberi nézőpontunk skatulyáz:

  • Nincsenek különböző energiák, mint reiki, pránanadi, vagy bioenergia.
  • Nincsen külön teremtő erő, másmilyen vonzás, vagy mágikus erő.
  • Sőt! Nincsen Te és én, csak mi, mert EGY VAGYUNK.

Minden egy. Csak egyetlen energiából áll ez a világmindenség, és bárminek is nevezzük, teremtésnek, vonzásnak, vagy mágiának, a lényeg ugyanaz, létrehozunk valamit általuk.

Az én véleményem az, hogy akkor járunk el jól, ha skatulyázás helyett, mindig a célunk eléréséhez legmegfelelőbb technikákat vetjük be. Ehhez persze szükséges az, hogy legyen némi tehetségünk, azaz elhivatottságunk a téma iránt.

Mi is akkor a válasz arra a kérdésre, hogy boszorkánynak születni kell-e?

Igen is, meg nem is.

Igen, ha úgy vesszük, hogy benne van az élettervünkben a mágiával való foglalkozás, és ez az utóbbi 50-60 évben egyre többeknél megvan.

Nem, ha valaki úgy hiszi, hogy bárki is úgy születik, hogy máris ért hozzá, és mint a Bűbájos boszorkákban Piper gyermeke, akár már az anyja hasában varázsol.

Mozart zseniális zenei tehetséggel született, de neki is tanulnia és gyakorolnia kellett ahhoz, hogy igazán kiteljesedjen zenészi géniusza. A Polgár lányok viszont azért lettek remek sakkozók, mert az apukájuk születésüktől fogva ezt gyakoroltatta velük, már a kiságyban sakkfigurákkal játszottak. De gondolhatunk olyan személyekre is, akik felnőtt életükben megsérültek, majd ebből a helyzetből egy új valóságot teremtettek maguknak (sok tanulással és gyakorlással), és győztesek lettek például a paraolimpián.

E példákból könnyen levonható a következtetés, hogy szinte bármit elérhetünk, ha teszünk érte, ahelyett, hogy ahhoz a hithez ragaszkodnánk, hogy erre születni kell.