A varázsigék képesek voltak egy bizonyos eseménysor kiváltására vagy megváltoztatására. A boszorkány, miközben lelki szemei elé képzelte szándéka megvalósulását, előzetesen megszabott cselekvéssort végzett el vagy gesztusokat vagy mozdulatokat tett, például lehunyta a szemét vagy összecsapta a tenyerét, hogy akaratát a szellemek vagy az Ördög segítségével kiterjessze varázslatának tárgyára.

Ha valakire jóindulatú varázsigét – áldást -mondtak, az védelmet, jólétet, hosszú életet, szerelmet és gyógyulást hozott az illetőre, míg az ártalmasnak szánt varázsigék – az átkok vagy megbabonázás – szerencsétlenségeket okoztak, például impotenciát, a vagyon vagy a szerelem elvesztését, betegséget vagy szélsőséges esetben halált.

A varázsigék pontosan megszövegezett mondókák voltak, ahhoz azonban, hogy hatásosak legyenek, a boszorkánynak először is el kellett képzelnie az eredményt (az erőkúpot). ezután megfogalmazta a szándékát és az istenség segítségéért folyamodott, mielőtt a kérését kivetítette volna. A varázsigéket kántálva, mozdulatok kíséretében mondták el, esetleg gyertyafény mellett, bábuk vagy a kiszemelt áldozat testéből vett apróbb testdarab közelében. A rímbe szedett varázsigéket hatásosabbnak vélték a rímteleneknél.

Diana Canwell-Jonathan Sutharland: Boszorkányok

Varázsigékről olvashatsz még a blogomban is: