Szexualitás és mágia. Orgiák, révületben szeretkező boszorkányok. Megbabonázott férfiak, gonosz praktikákkal elcsábított nők. Megannyi tévhit él bennünk még manapság is, pedig már jóval az inkvizíció áldatlan tevékenysége által uralt idők után élünk. Boszorkányok ma is léteznek, de egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek hisszük őket.

Az általuk alapított közösségek tanai sokkal közelebb állnak a keleti misztikához (pl. sokat merítenek az indiai tantrából), mint a fekete mágiához, és nem hókuszpókuszokkal foglalkoznak, hanem egy újfajta, természet közeli életmódot propagálnak, amelyben igen fontos szerepet kap az egészséges szexualitás.

Napjainkban egyre többet hallani arról, hogy látszólag teljesen „normálisnak” tűnő, hétköznapi életet élő emberek valamiféle különös kisegyház, szekta tagjai lesznek, amely az ősi boszorkányhiedelmek és rítusok igazságát hirdeti. A kíváncsiak rendszeresen látogatni kezdik e szervezetek rendezvényeit, és az útmutatásaik alapján cselekszenek. A jelenkor legnépszerűbb ilyen tömörülése a kelta hagyományokat ápoló wicca-kultusz, amelyet Amerikában már igen komolyan vesznek, mivel több mint 900 000 híve van, akik azt szeretnék, hogy a wicca-esküvő is ugyanolyan hivatalos érvényű legyen, mint a keresztény. Természetesen a politikusok vonakodnak megadni a lehetőséget, mivel a wicca követői igen egyedi nézeteket vallanak a szexualitásról.

Jane Harlet, vezető wicca boszorkány úgy gondolja, a közösségüket rendre félreismerik: „A boszorkányság kapcsán mindenkinek folyton a szexuális mágia jut eszébe, és sokan emiatt akarnak csatlakozni hozzánk. Kíváncsiak arra, hogy miképp varázsolhatnák el (szó szerint) a kedvesüket, hogy az kizárólag utánuk vágyódjon és soha ne hagyja el őket. A wicca azonban nem erről szól. Valóban léteznek különféle mágikus praktikák, amelyek igen ősiek, és ha megfelelő holdfázisokban végezzük el őket, állítólag hatásosak is. Nálunk azonban nem ez a legfontosabb dolog, hanem az, hogy a szexualitás mentes legyen a kereszténység által keltett bűntudat érzésétől, és attól a sokakban (mélyen vallásos érzületűekben) még ma is élő tévhittől, hogy egyedül a szaporodást szolgálja, és őszintén élvezni, kötöttségek nélkül bűn.”

Harlet szerint egy igazi modern boszorkány nem „megbabonázza” kedvesét, hanem a titkos tudásból való részesülése révén megismerteti a szeretett partnert a magasabb rendű szexuális gyönyörökkel. A wicca hívei úgy vélik, hogy tabumentes, de nem perverz és romlott, hanem a kölcsönös örömszerzésen és a tökéletes szexuális harmónián alapuló együttlétek egy tartós kapcsolat legfőbb alapjai. A modern boszorkányok ma is Aleister Crowley egyetlen parancsát tartják a legfontosabbnak: „Tégy, amit tenni akarsz, amíg nem ártasz vele senkinek.” Ez természetesen egy igen sok értelmezési lehetőséget adó parancsolat, amit a fundamentalisták épp ezért gyakran támadnak is.

Laurie Cabot az egyik leghíresebb kortárs (ráadásul salemi!) amerikai boszorkány szintén azon munkálkodik, hogy a mágikus kultuszok szexuális tevékenységéről szóló tévhiteket eloszlassa: „Azzal vádolnak bennünket már hosszú évszázadok óta, hogy a boszorkányszombat éjjelén összegyűlünk egy erdő mélyén, állatokat áldozunk a sátánnak, fekete macskát főzünk kondérban, és össznépi orgiákon szeretkezünk a holdfényben. Ez mind nem igaz, ahogy régen sem volt az. Egy valódi boszorkány tisztában van vele, hogy a szex a legmagasabb fokú spirituális egyesülés testi segítőeszköze, és egy ilyen isteni szférákba emelő kapcsolat csak két, egymást szerető és elfogadó ember között jöhet létre, a csoportos szex mindenféle formája csakis gátló tényező lehet. Nem ítéljük el azokat, akik ilyesmire is nyitottak, mert a boszorkány vallások az érzékiség tabumentes megvalósítását hirdetik, de mindig felhívjuk a figyelmet arra, hogy aki a Legfelsőbb Hatalommal való lelki egyesülésre vágyik, az ezen az úton nem indulhat el.”

A KERESZTÉNY EGYHÁZ TÚLKAPÁSAI

A középkori keresztény egyház kezdettől fogva tűzzel-vassal üldözte a régi hitek életben tartóit, a boszorkányokat és a gyógyfüves asszonyokat. A bigott vallási vezetők szerint a szex a legbűnösebb dolgok egyike volt a világon. E tévhit abból a tudat alatti félelemből eredt, hogy a férfiak tartanak a nőktől, mivel tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a másik nemnek milyen hatalma van fölöttük az által, hogy képesek mindent elsöprő vonzalmat kelteni. Mivel a férfiak gyakran képtelenek józanul gondolkozni, ha szexuális ösztöneik eluralkodnak rajtuk, az emiatt érzett haragjuk a nőkre irányult, akiket minden bajuk és nyomorúságuk okának kiáltottak ki. E nézetükre már a biblia elején megtalálták az igazolást, hiszen Éva miatt űzettünk ki a paradicsomból. Bár érdekes módon a 10. században íródott Canon Episcopi, a püspöki kötelmeket összefoglaló gyűjtemény ostobaságnak nevezi a boszorkányokról kialakított hiedelmeket, az 1400-as években már nem is volt olyan város Európában, ahol ne állítottak volna máglyát olyan asszonyoknak, akik „az ördöggel paráználkodtak.”

VIII. Ince pápa 1485-ös bullája már arról számol be, hogy a nők képesek minden gonoszságra, a természetüknél fogva kéjsóvárak, és képesek tönkretenni a férfiak nemzőképességét pusztán azzal, ha velük hálnak! Ebben az időszakban jelent meg a hírhedt Malleus maleficarum (Boszorkányok pörölye) is, amely nyíltan kimondta, hogy „minden boszorkányság forrása az érzéki bujaság, ami kimeríthetetlen a nőkben.” Az egyszerű nép körében végül olyan pletykák terjedtek el, hogy a boszorkányok disznókkal közösülnek, gyermekeket falnak fel, kiszárítják a kutakat, valamint a nemi szervükkel gyújtják meg a gyertyákat! Az esztelen boszorkányüldözésnek egészen a 18. század közepéig tartottak Európában, és kész csoda, hogy nem vált minden szerencsétlen asszony és lány az áldozatává.

(Forrás: Seben Roland)