Aix-enprovence-i apácák:

klasszikus példája a boszorkányságból eredő hisztérikus és tragikus hallucinációknak Franciországban a tizenhetedik század elején. Az Aix-en-provence-i apácák történetének főszereplője két nő: Madeleine de Demandolx de la Palud nővér és Luise Capeau nővér.
Mindketten az aix-i kicsiny, előkelő Orsolya-rend tagjai voltak. Madeleine, aki tizenkét éves korában lépett be a rendbe, igen levert volt környezete miatt, ezért hazaküldték Marseille.be. A család egyik barátja, a vidám és kissé gondtalan Louis Gaufridi atya rázta fel egykedvűségéből, és ennek következtében a lány beleszeretett. A marseille-i Orsolya-rend főnökasszony nem nézte jó szemmel a fiatal lány kapcsolatát az idősebb férfival – Gauifridi harmincnégy éves volt -, és Madeleine-t ebbe a rendbe vették fel novíciának. Medalaine bevallotta, hogy bizalmas viszonyban állt Gaufridivel; a rend főnökasszonya, mater Catherine, nyilván azért, hogy távol tartsa Madeleine szeretőjét, visszaküldte a fiatal novíciát Aix-be.

Madeleine hamarosan drámai hidegrázásoktól és súlyos görcsöktől kezdett szenvedni, hallucinációiban látta a Sátánt. a hisztéria hamarosan átterjedt a rend öt másik apácájára. Egyikük – Louise Capeau – megpróbált túltenni Madeleine-en látomásainak intenzitásával. Immár Sabastian Michaelis, a Nagy Inkvizitor is résztvett az ügyben, és megszervezte, hogy a két fiatal nőt vigyék a Szent Maximin királyi kolostorba, ahol ördögűző vette kezelésbe őket. A démoni látomások azonban folytatódtak, Louise azt állította, hogy testét három ördög szálta meg, és megvádolta Madeleine-t, hogy szövetséget kötött Belzebubbal, Asmodeusszal, Asztaróttal és több ezer más gonosz szellemmel.

Később meghívták Gaufridi atyát, hogy próbálkozzon ördögűzéssel. Madeleine démoni gúnnyal sértéseket vagdosott a fejéhez. Kezdetben Gaufridi szerepét a hisztérikus rohamokban nem lehetett bizonyítani. Amikor azonban Madeleine látomásai folytatódtak, a lány úgy nyerített, mint egy ló, és bizarr meséket mondott Szodómiáról és boszorkányszombatokról, az inkvizíció alaposabban kikérdezte Gaufridit. Végül 1611 áprilisában mágia, bűbájosság és paráználkodás vádjában bűnösnek találták, és halálra ítélték. Kivégzése különösen kegyetlen volt: megszégyenítették, megkínozták, majd nyilvánosan elégették. Halála fordulópont volt Madeleine életében, aki a következő napon, úgy tűnt, megszabadult a démoni megszállottságtól. Louise Capeau boszorkányokról és ördögökről szóló látomásai azonban folytatódtak, és hasonló, a boszorkányságból eredő hisztériarohamokról érkezett hír az aiex-i Szent Klára rendből és a lille-i Szent Brigitta-rendből is.

1642-ben Madeleine-t újra boszorkánysággal vádolták. A vád alól felmentették, de egy tíz évvel későbbi, ismételt vizsgálat során boszorkányjegyeket fedeztek fel a testén. Bebörtönözték, és élete hátralevő részét rabságban töltötte.

(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)

Kérlek, “Ajánld” a barátaidnak ezt a blogbejegyzést, és segíts terjeszteni ezt a tudást!