A hermetika alapjai

(jegyzetek Pierre de Lasenic: A hermetika univerzális beavatása c. könyve alapján)

Mottó:

“A fény tudománya a mágia, a tűz tudománya a hermetika.”

A TOHU, a kabbalisztikus szájhagyomány arra tanít, hogy minden teremtett lény lényege három erőn nyugszik, s ezekből a középső erő (az alkimisták sója) minden élőlény életének alapelve.

Az ember az Ősi Okból ered és az Ősi Okba tér vissza. … Az elképzelés, vagy az ember előképe mása a magasabb intelligenciának – Istennek. Lényege az erő és az intelligencia. … A teremtmények negatív összesűrűsödése pusztán egy cselekedet, mely csupán folyamatában létezik, és addig növekszik, míg el nem éri tulajdon visszatérítő pontját. Ettől a pillanattól kezdve minden lény azon alapelv után vágyakozik, melyből útjára indult. A kabbalisztikus ezoterikus filozófia szerint az összes lénynek vissza kell térnie eredeti állapotába.

Az univerzalizmus és a szeretet (*) mindenható erejével újra rátalál elveszett halhatatlanságára, eljut az andogrün stádiumba, és ezen egységek további szintézisével egybeolvad eredete. A misztika és az indiai ezoterikus rendszer számára is érvénye a hermatikus filozófia alapvetően szimbolikusan levezetett tézise, amelyet a rózsakeresztesek három szóval jellemeztek: Erő, Tudás és Szépség. Az alkímiai kén, higany és só, pozitivum, negatívum és egyesülés, lélek, test és szellem néhány a számtalan rokon értelmű kifejezésből. … Ugyanezt a hármas egységet ismeri a keresztény ezoterizmus is: az Atyaisten az Erő, a Szentlélek a Tudás és Isten Fia a Szépség vagy Szeretet.

E három alapvető elem működése a törvények három csoportjával írható le.

A hermetikus relativitás törvényei:

a) Mindenfajta létezés feltétele a mindenoldalú bipolaritás és biszexualitás.

b) A természet univerzális egységességében minden fogalomnak és minden lénynek megvannak a saját ellentétei és analógiái.

c) Az analógiák taszítják, míg az ellentétek vonzzák egymást. Az ellentétek pusztán egyazon dolognak eltérő fokozatú értelmezései.

d) Kétféle ellentét egymásra utalt közbenjárót feltételez mindkét fél részéről, melyek részesei mindkét ellentétnek, és mindkettő szintézisére jellemzők.

e) Az egyesült analógiák robbanásszerűen, míg az egyesült ellentétek kondenzálódással reagálnak.

A hermetikus relativitás törvényéhez tartozik az ún. visszatükröződés törvénye. Abból az alapelvből indul ki, hogy minden emberi cselekedet és tett általában véve automatikusan olyan reakciót vált ki, mely annak fajtája és elengedhetetlen pólusa. Fény és sötétség, jóság és gonoszság, szerelem és gyűlölet, élet és halál a leggyakrabban alkalmazott allegorikus képek e hermetikus arkánum számára. … A jóság vonzza a jóságot. …

Az akarat törvényszerűségei:

a) Az óhajokkal vagy hittel motorizált képzeletet akaratnak nevezzük: az elsődleges akarat aktív, míg a másodlagos passzív.

b) Minden olyan képzelet, mely az akarat része, legyen bár tényleges vagy nemleges, eleven, és tele van erővel, mely alkotó, fenntartó vagy pusztító. ezen a világon nincs semmi olyasmi, ami az asztrálban ne lenne megteremtve az akarat előtt.

c) Az akarat hatékonysága és alkotó ereje közvetlen függvénye az időnek, a kibocsátó egyének koncentrációs képességének és számának.

Az akarat – a szeretet mellett – egyike a leghatalmasabb mágikus tevékenységeknek, mellyel a földi lények megajándékoztattak. Az akarat az organikus lények egész generációin keresztül meghatározza a fizika alakot, a mentális hajlamot és a jellemet. Az akarat révén megalkotja tulajdon életét, az akarat utat nyit álmainak, vágyainak és eszményképeinek. …

Az akarat lehet aktív vagy passzív: az egyik az óhajokból, míg a másik a hitből ered.

A szeretet törvényei:

a) A fizikai élet kapcsolatban áll az anyagi és szellemi szintű visszatükröződéssel, és akkor keletkezik, amikor a megteremtett szellem akarata keresztülhalad a megteremtett anyag akaratán.

b) Az anyagi szakasz szellemin való áthaladása két másik elsőrendű ellentét egyesülésének feltétele – ez a szerelem.

c) A fizikai szerelem földi négyszögek formájában testesíti meg a lényeket, melyekben a szellem az alkímiai levegővel, az alkímiai föld anyagával, a tűz tevőlegességével és az alkímiai víz negatívumával lesz analóg. E négyes középpontja analóg az alkímiai sóval, s ez a Szerelem.

d) A szerelem szó tágabb értelmében célirányos kapcsolatban áll – a termékenység céljából – az ellentétekkel, legyenek bár azok fizikaiak, ösztönösek, érzékiek, mentálisak vagy egyebek; ellenben sem közeggel, sem pedig idővel sincs mindig körülhatárolva.

e) A szerelemnek annyi formája van, mint magának a lénynek. Közülük egy közönséges fizikai egyesülés, mely emberi szempontból pusztán ösztönnel motivált; emellett azonban minden aktus, mentális vagy fizikai, megfelel az előző meghatározásnak a hermetikus szerelem/szeretet szempontjából. …

A hermetikus hagyomány alapelvei:

a) Az összes tevékenység alapja minden kozmikus szinten hármas egység.

b) A látható világ egzakt hasonmása a láthatatlan világnak, mely annak örök tényezője és oka.

c) Minden megnyilvánuló és nem megnyilvánuló, látható és rejtett kozmikus szint szoros és kölcsönös kapcsolatban áll az egybeillőséggel (korrespondenciával).

d) Módszere az analógia, a hermetikus matematika és a szimbólumok.

Eltérően a modern elemzéstől a hermetizmus az analógiák különleges módszerét tartja fenn, mely közvetlenül a szintézishez vezet. Az analógiák tana így a természetes hierarchia hármas egységéből, azaz a hármas világból vezethető le, melyek közül az egyik megfelel az alapelveknek, vagyis elsődleges okoknak, a második az alapelveknek, avagy másodlagos okoknak, a harmadik pedig a fenoméneknek, vagyis az észlelhető tényeknek.

Az analógia olyan módszer, mely a dedukciók és indukciók egyesülésének következménye: az analógia a kettő között kölcsönös kapcsolatokat hoz létre. Két analóg dolog nem hasonlatos. Ha azonban analógnak kell lenniük, akkor összes részüknek, melyek az elsődleges dolgot felépítik, analógnak kell lennie a másik dolog hasonló részeivel.

A hermetikus matematika alapelvei révén teljesen eltér a modern matematikától:

a) Az ezoterikus matematika alapvető feladata a hermetikus redukció és a hermetikus összeadás.

b) Redukción a néhány számjegyű szám egy számjegyű összegre történő átvitelét értjük.

c) Így válnak az első kilencesek (jón kilencesek) az összes szám variációivá, és a kilences lesz helyettesítése az első négynek, melyek jelképei az Egységnek.

d) Bármely szám belső értékének megállapításához a hermetikus összeadás használatok, mely aritmetikás összege az összes számnak egytől egészen a belső értékig.

e) Ezekkel a módszerekkel bebizonyítható, hogy a történések első oktávjának alapja a hármas. Az egyes megfelel a tevékenységnek, a kettes a keserűségnek, míg a hármas a reakciónak vagyis az eredménynek.

f) A számsorrendben az egység mindig három fokozaton halad keresztül, melyek három világot képviselnek, amelyekben minden megtalálható. Emellett az oktáv első értéke mindig az előző három fogalom szintézisét képviseli.

A hermetikus kozmológia

A kozmológia a kölcsönös kapcsolatok, befolyások és a makrokozmosz és a mikrokozmosz erőinek tana. Számos ága van, az asztrológia csak egy, amely az ember individuális horoszkópjával foglalkozik.

A kozmológiai kapcsolatok mindkét szintjét (makrokozmosz, mikrokozmosz) a hermetikus analógiák törvénye határozza meg, amely az anyagban, erőben és szellemben nyilvánul meg. Közvetlen hatásaikkal módosítják az akarat alkotóerőinek minőségét, ezenfelül pedig a saját Én alkotó individuumát. Mivelhogy mindkét kozmosz egyforma, a teljes egészből megítélhetők részei és fordítva. Az analógia fogalma azonban sem egyenlőséget, sem hasonlóságot nem jelent.

A hermetizmus a legrégebbi idők óta igyekezett a kozmoszt megragadni és annak törvényeit matematikailag megoldani. A későbbi filozófiai rendszerek, a pythagorasi és a platoni is ebből az alapból indultak ki: “A világ a számok erejével megfogalmazott” – írja Pythagoras metafizikai matematikai rendszerének bevezetőjében. A Logosz – az alkotó gondolat, isten alkotó ereje egyest jelöl, míg kettest az anyag. E kettő egyesülése a három, alapvető oka a világegyetemi létnek, melynek jelképe a tizenkettő, az egyes és a kettes egy számjegyben, amely hermetikus redukcióval ismét hármas lesz, és osztással hármasra és négyesre bomlik. A három részből álló ok három alapelv vagy négy elementummal egyesülő világok, melyek tizenkét koncentrikus szférában jelennek meg. … A tizenkettes és a hetes számok matematikai alapjai a teljes ezoterikus kultúra egész rendszerének, amennyiben mindkét kozmosz belső kapcsolatainak problémáit vizsgálja.

Egy másik lényeges törvény, amelynek mindkét kozmosz alárendeltje a periodicitás és ritmus törvénye. A ritmus egy univerzális törvény, alapja a kozmikus közösségnek. A makrokoszmoszban nyilvánul meg a bolygók mozgásának periodicitása, és adott azoknak elliptikus kör- vagy parbolikus pályája. Ez földünkön a nappalok és éjszakák, évszakok, hullámzások váltakozásával jár együtt. Azonban ezen univerzalitásnak analóg módon kell megnyilvánulnia a mikrokozmoszban is. (lásd pl. bioritmus vagy az ún. Hold-kapukat)

A géniuszok összes ereje, a misztikus szentek összes litániája, a mágusok összes rituáléja és az összes, az Abszolútum felé irányuló út az univerzális mintakép szerint kíséri figyelemmel a ritmust, hullámzást és ismétlődést, hogy az analógia és indukció útján bekapcsolódhassanak a kozmikus mélységekből kiinduló okok áramlásába, és egyesüljenek az összes lénnyel.

A misztikusok hét – a lét megnyilvánulására vonatkozó – törvénye:

a) A világon semmi sem pusztul el, az összes dolog csak ide-oda jár és változik. Abszolút semmi sem halott; mindenhol jelen van és előrenyomul az élet. Tehát léteznie kell a mindenható és univerzális életnek, mely mindent magába foglal, mindenen áthatol és uralkodik.

b) Ezen univerzális élet mögött vagy felett, mely alapja az egész világrendszernek, tévedhetetlenül és logikusan megsejtjük a mozdulatlan, mozgó Enst, az egyetlen tökéletes természetfeletti lényt, amely az alkotó szó “kimondásával” mindent megteremtett. Mivelhogy azonban a Szó és a Beszélő nem azonos, minden teremtmény fokozatosan, hierarchikusan, “hullámzóan” terjed el vagy nyilvánul meg.

c) Az univerzális élet örökkévaló.

d) Az anyag egyszerű formája az energiának, fénynek, hiszen még a legfeketébb és legdurvább anyag is átváltozhat a fényben.

e) Tulajdon lényegében az anyag örök, formájában pedig ideiglenes, hiszen az anyag az örök élet ruházata, olyan közege, melyben az megnyilvánul.

f) Minden látható és érzékszervekkel észlelhető lény az örökkévalóság ősi formáján nyugszik, és visszatükröződik az “Örök Anyagságban”, az indiai ezoterikus Majájában, az egyiptomiak Maatjában vagy Mutjában. Az imágó, imagináció, mágia és mágikus kifejezések ezekből az etimológiai gyökerekből keletkeztek, és mindig szorosan összefüggnek az eredeti, nem testi és nem észlelt anyagok formai, lényegi vagy lényszerű megnyilvánulásaival. Mutot és Maját nevezik még “Furcsaságok tükrének”, “Holdnak” vagy “Szűz Szofiának”, “Olyan alapelvnek, mely állandóan megtermékenyít, de szűz marad.” Mária – kultusz ősi mintájának vagy előképének.

g) Az örök élet a látható univerzumban nyilvánul meg, ugyanazok a törvények uralják, mint a láthatatlan világ fiait. Ez a lényeg, ami az akaraton nyugszik, mely minden lény tevékenységéhez hozzátartozik.

(*)A fordító (magasabb értelemben vett) szerelemről beszél, a félreértés elkerülése végett inkább szeretetet használok itt.

Ez is érdekelhet:

Az egyetlen megoldás

Sötétség vette körül, amint tűnődött. Rajta kívül nem létezett senki. Teljes csönd volt, még sóhaj …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com