Az ókori Egyiptomban a macskát szent állatnak tartották, kezdetben meglehetősen gyakorlatias okból: Az országot ellepte az Ázsiából érkezett patkányok serege, így a macskát a leghasznosabb állatként tartották számon, ebből pedig egyenesen következett, hogy szent állataik közé sorolták.

Nem véletlen, hogy Basztet istenasszonyt – a föld és a termékenység istennőjét – macskafejjel ábrázolták. A “szent” macskát fényes szentélyekben tartották, a legjobb eledelekkel látták el, saját papjai és hívei voltak. Mi több, a macskáknak alighanem több tisztelője volt, mint bármelyik más állatnak.

A túlzásba vitt imádat következtében egy idő után az agyonkényeztetett macskák már nem fogtak egeret, patkányt. Népszerűségük ennek ellenére nem csökkent, hiszen az egyiptomiak számára akkor már nem hasznosságuk volt fontos, hanem “isteni tulajdonságaik”.

A papok szerint a macskák Rével, a hatalmas Napistennel is rokonságban álltak. Számtalan jellel magyarázták a macskának, ennek az éjszakai állatnak és a Napistennek a szövetségét. Ilyen volt például az állat pupillájának változása fény hatására, mely éjjel úgy világít, mint a Nap.

A macskák kultusza odáig fajult, hogy az elpusztult állatokat bebalzsamozták, koporsóba helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta a szemöldökét. A szent állatok elpusztítását halállal büntették.

Indiában több mint 2 ezer éves szanszkrit írásokban találhatunk utalásokat a macskákra. Japánban Kr.e. 600 körül a templomi szent tekercseket rongáló egerek elleni őrökként alkalmazták a doromboló vadászokat. Az ősi Peru part menti lakói, a mohikán indiánok szintén istenként tisztelték a macskákat, testvéreik, a kecsua indiánok viszont alapvetően gonosz, félelmetes erőt láttak benne. Később, ahogy a faj elterjedt egész Európában, hasznosságát széles körben elismerték, Angliában például törvényt hoztak a macskát ellopó vagy elpusztító emberek ellen.

A macskák aranyélete Európában 700 évvel ezelőtt, a középkorban ért véget, amikor a hatalmas és zsarnoki középkori egyház tűzzel-vassal végleg ki akart irtani mindent, ami “bűnös”. Ádáz dühe olyan állatok ellen fordult, amelyeket keleten tiszteltek, nagyra becsültek. Ennek a “keresztes hadjáratnak” az egyik első áldozata a macska volt, melyet tisztátalan állatnak, sőt, egyenesen boszorkánynak nyilvánítottak. Éjjeli kóborlásai, nesztelen lépte, titokzatos ténykedései, sötétben világító szeme mind ördögi eredetre engedtek következtetni. A macskákat a szent inkvizíció nevében százezer számra kínozták halálra.

A macskákról pozitív és negatív babonát egyaránt szép számmal lehet találni. A középkorra tehető a legtöbb macskaellenes hiedelem megszületése. Példaként álljon itt néhány: Ha belerúgsz egy macskába, reumát kapsz. Ha elveszel egyet a macska kilenc életéből, szellem kísért majd egész életedben. Ha vízbe fojtasz egy macskát, az ördög bosszút áll érte.

A fekete macska megkülönböztetett figyelmet élvez a babonások körében. Sokan baljós előjelet vélnek benne felfedezni, sőt, néhányan azt tartják, rontó szeme van. Mások viszont szerencsehozónak tulajdonítják. Állításuk szerint, ha valaki egy teljesen fekete macskában talál egy fehér szőrszálat, és azt sikerül úgy kitépnie, hogy megússza karmolás nélkül, akkor nagy gazdagság, a szerelemben pedig szerencse vár rá.

A középkori hiedelmek szerint a macska varázslatot űző lény, sötét erők szövetségese, aki látja a szellemeket és kiszívja az alvók lélegzetét. Az angol tengerészek viszont egyenesen a szerencse zálogának tartották főleg a fekete macskákat. Minden valamire való hajón voltak macskák, akiket – némi gyakorlati okból – nagy becsben tartottak. Hajótöréskor is elsőként a macskákat mentették.

Amerika egyes hegyvidéki részein máig él a babona, mely szerint a macska tudja eldönteni, hogy egy lány férjhez menjen-e vagy sem. Először kitép három szőrszálat a macskából, majd papírba csomagolja és a küszöb alá teszi. Ha másnap reggel a szőrszálak Y alakba rendeződnek (yes), akkor a válasz igen. Ha viszont N alakba (no), akkor a válasz nem.

Sokan tulajdonítottak és tulajdonítanak ma is gyógyító erőt a macskáknak. Azon kívül, hogy a népi orvoslásban felhasználták a macska szőrét, karmait és egyéb részeit, voltak macskabarátabb módjai is az állat segítségével való gyógyításnak: Oroszország egyes vidékein élt például az a hiedelem, hogy a macska – főként a fekete – megvéd a betegségektől. Ha valakinek árpa nő a szemén és azt egy fekete cica farka végigsimítja, az árpa rögtön elmúlik. A háromszínű cicák farkának érintése pedig a szemölcs elleni hatásos gyógyszer. És ha egy macska eltüsszenti magát, azt rögtön az egészségére kell kívánni, így az ember mindörökre megszabadulhat a fogfájástól.

A macska időjósló képességét évszázados népi megfigyelések igazolják. Ha például a cica odaül a kályhához, hideg idő várható. A Dunántúlon azt tartják, ha Zsófia napján (május 15. és szeptember 17.) a meleget keresi, hidegre fordul az idő. A cseremiszek nagy hideget vártak olyankor, ha a macska a kemencére ül és ott is marad. Ha pedig álmos és nem vadászik, eső várható. Tartós esőre lehet számítani, ha a macska hosszasan tisztálkodik.


Gyakran elhangzott már, hogy az állatok közül leginkább a macskák rendelkeznek sejtelmes, pszichés képességekkel. Valójában persze minden állatban rejlenek ilyen fajta képességek – vagy ösztönök – és minden egyes fajnak sokkal mélyebb pszichés adottságai vannak, mint amit az ember valaha is remélhet megérteni. A macska például, összehasonlítva a kutyával, meglehetősen antiszociálisnak tűnik, de éppen ez a tartózkodás az, amelynek révén kapcsolatban áll a “láthatatlan világgal”.

A macska magányos vadászok leszármazottja, nem pedig falkában élő állatoké. Ez okozza, hogy egészen rendkívüli mértékben függ pszichés képességeitől. A macska – némi túlzással – tulajdonképpen egy élő “szuperérzékeny jelfogó készülék”. Állandóan kap tájékoztatást teste minden pontján és az agyán keresztül. Ezért tűnik olykor “skizofrénnek”: egyszerre érzéki és élvezeteket hajszoló, ugyanakkor tartózkodó és végtelenül közönyösnek látszó. Az egyik pillanatban örömmel hempereg gyengéd érintésünkre, a következőben pedig már lesben áll az ablaknál, füleit mozgatva olyan üzenetekre, amelyiket csupán ő képes meghallani.

Számtalan történetet ismerünk a macskák titokzatos, “természetfeletti” képességeiről. Kifinomult érzékeik ugyanis lehetővé teszik, hogy megérezzenek, előre jelezzenek különböző dolgokat. A háborúban például a radaroknál korábban jelezték a közelgő bombatámadásokat, amivel rengeteg életet mentettek meg. A földrengéseket, egyéb természeti katasztrófákat is csalhatatlanul előrejelzik. Állítólag megérzik a halál közeledtét is; gazdájuk, macska-társuk elvesztése teljesen megbolondíthatja őket, akár öngyilkossághoz is vezethet.

Seben Roland gyűjtése