Hexam egy kisváros, kb. 32 kilométerrel Newcastle-upon-Tyne-tól lefelé a Tyne völgye mentén. 1972 februárjának egyik délutánján a 11 éves Colin Robson a Rede Avenue-n lévő családi házuk kertjében gyomlált. Legnagyobb meglepetésére egyszer csak egy öklömnyi kődarabot talált a rögök között, amelynek az egyik oldalán egy furcsa, kúpszerű dudor volt.

Miután megtisztította a kődarabot a rárakódott földtől, azt látta, hogy emberi vonások vannak durván a kőbe faragva, és a kidudorodás valójában a figura nyaka. Felfedezésétől izgatottan felkiáltott öccsének, Leslie-nek, aki az emeleti ablakból figyelte. A srácok tovább ástak és Leslie hamarosan egy második fejet ásott ki. A hamarosan “Hexam-i fejek” néven ismert kövek nem nagyon hasonlítottak egymásra. Az első úgy nézett ki, mint egy koponya, és mindenkinek úgy tűnt, hogy vonásai egy férfié, ezért “fiú”-nak nevezték el. Zöldesszürke színe volt, és kvarckristályoktól csillogott. Nagyon nehéz volt, nehezebb, mint a cement és a beton. Homlokától a tarkójáig csíkokban haj is volt rajta. A másik fej- a “lány” – dülledt szemeivel és majdhogynem kontyba fogott hajával inkább egy boszorkányra emlékeztetett. Hajában sárga vagy vörös festéknyomok voltak.

A fiúk bevitték a házba a kiásott fejeket. Ekkor kezdődtek a különös események. A fejek maguktól körbefordultak, és tárgyak törtek szét minden ok nélkül. Amikor az egyik Robson lány ágya tele lett üvegszilánkkal, akkor mindkét lányt kiköltöztették szobájukból. Közben a fejek megtalálásának helyén egy furcsa virág virágzott ki karácsonykor, és ugyanott egy különös fény is ragyogott.

Lehet vitatkozni azzal, hogy a Robsonházban történteknek volt-e valami köze a fejekhez – vagy pedig inkább poltergeist-jelenség (egy szellem vagy kísértet, amely jelenlétét zajok, kopogások és tárgyak elmozdulása bizonyít) volt-e, amelyet a család kamaszkorú gyerekei váltottak ki. De Robsonék közvetlen szomszédja, Mrs. Ellen Dodd egy olyan félelmetes élményt élt át, amelyet nem lehetett könnyen megmagyarázni. Mrs. Dodd erre így emlékezett vissza:

“Bementem a gyerekszobába, hogy az egyik, beteg gyerekemmel aludjak. Tízéves fiam, Brian azt hajtogatta, hogy érezte, hogy valami hozzáért. Mondtam neki, hogy ne butáskodjon. Azután megláttam ezt az alakot. Jött felém, és határozottan éreztem, hogy hozzáér a lábamhoz. Aztán négykézláb kiment a szobából”

Ellen Dodd szerint a lény, ami megérintette őt, “félig ember, félig bárányszerű” volt. Mrs. Robson emlékezett rá, hogy a kérdéses éjszakán csattanást és sikoltozást hallott a szomszédból. Szomszédja elmesélte neki, hogy a hangok egy olyan lénytől származtak, amelyik egy farkasemberre hasonlított. Amikor Mrs. Dodd lement a földszintre, látta, hogy nyitva van a bejárati ajtó. Bármi is volt a jelenség, Ellen Dodd halálra rémült, és ennek eredményeképp – kérésére- a helyi önkormányzattól kapott egy másik lakást.

Ezek után a fejeket elvitték a Robsonházból, és kifüstölték onnan az ördögöt, és a Rede Avenue-n az élet visszatért a normális kerékvágásba.