Szia Susi!

Szeretnék kérdezni valamit, szerintem Te tudsz valami okosat mondani, hogy továbbléphessek :)
Egyszer kérdeztem Tőled, hogy milyen mágia létezik és milyen nem, és hogy miért tudunk szerelmet vonzani, amikor seprűn repülni mégse megy annyira. :)
Azt válaszoltad akkor, hogy a hitünk szabja meg, vagyis ha azt tapasztaltuk volna születésünk óta, hogy lehet lebegni meg tárgyakat reptetni, akkor az menne mindenkinek, ez lenne a természetes.

A kérdésemet talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy milyen mágiát leszek képes megtanulni, vagyis mibe érdemes energiát fektetni?
Milyen célok azok, amiket eleve időpocsékolás kitűzni, mert nem fog menni?
A válasz persze lehetne, hogy amit el tudok hinni, hogy képes vagyok, azt elérhetem.
Mégis úgy érzem, ha az ember minden cenzúra nélkül mindenben hinne, amivel kapcsolatba kerül mondjuk a Harry Potterben, akkor nagyon eltávolodna a valóságtól, sőt ha teljes lényével elhinné a filmbeli képességek létezését, hamarosan zárt osztályra kerülne az illető. :)

Vagy akár a Titokból kiindulva, tényleg elég csak elképzelni és átélni, majd élni a felbukkanó lehetőségekkel? (amik biztosan fel is fognak bukkani?)

Ne értsd félre, sokkal viccesebbnek találnám a világot mágiával, mint nélküle, és a csodában való hit sokszor sokaknak segített már, szóval alapvetően hinni szeretnék magamban és a képességekben, de azért félek a csalódástól is…gyerekként sokmindenben hittem, amiben azóta csalódtam, pedig akkor nagyon erősen hittem benne, és ezt szeretném elkerülni.

Tudnál nekem ehhez valami tanácsot adni? Nagyon megköszönném.

További szép napot!

Kedves …!

Kérdéseddel kapcsolatosan a legfontosabb dolog az lenne, hogy tisztázzuk, mit is jelent hinni, igazán hinni. Ebben a dologban ugyanis nagyon sokszor félrevezetjük magunkat.

Maradjunk a lebegés példánál. Hiába gondolom úgy, hogy elhiszem, hogy lehet a föld fölött lebegni, – sőt, még álmomban nem egyszer lebegtem is, – ha egyszer születésem óta minden tapasztalatom arról szól, hogy ez lehetetlen, mert – mint ahogyan azt az iskolában már meg is tanultuk, – a gravitáció miatt ezt nem tudjuk megtenni. Hiszem mégis, hogy lehet, bár ha valóban megvizsgálom magam, akkor azt kell mondjam, hogy amikor láttam levitáló emberek fotóját, valójában kételkedtem a fotó eredetiségében. Tehát, hiába gondolom úgy, hogy hiszek a lebegés lehetségességében, ha ott belül, mélyen bennem valami mégis azt súgja, hogy ez lehetetlen.

Számtalanszor találkozom olyan helyzettel, amikor valaki például azt mondja, hogy „velem mindig ez és ez történik”, aztán amikor azt mondom erre, hogy ez azért van így, mert így hiszi, akkor azonnal felhúzza az orrát, és kijelenti, hogy „ez nem igaz, én nem így hiszem!”, és tudom, hogy valóban így is gondolja.

Mert nem néz őszintén önmagába! Ugyanis a legtöbb és legerősebb hitünk, a tapasztalásunk következménye. Aztán következnek azok a hiteink, amit tanítottak nekünk hitelesnek tartott személyek, vagy épp könyvek. Ezek a bennünk mélyen tárolt hitek nagyon sokan vannak, és (sajnos) minél intelligensebbek / okosabbak vagyunk, annál nehezebb felülírnunk őket.

Összefoglalva tehát, a hit nem az, amiről úgy gondoljuk, hogy a számunkra elhihető, hanem az a mélyen bennünk lévő bizonyosság, ami aztán meg is teremti az adott hit bizonyítékait a számunkra. Ezek azok a hitek, melyek csak komoly önvizsgálattal, s kellő figyelemmel fedezhetőek fel.

Miután felfedeztük a valódi hitünket, természetesen lehetőség van az át- vagy felülírásukra, csak ez mindenképpen erőfeszítést, munkát igényel. Például a lebegéshez nagyjából annyit, mint ahhoz, hogy az ember világhírű zongoraművésszé képezze ki magát: kb.: 10-20 év, napi 4-6 órányi gyakorlással. Aki igazán mélyen vágyik rá, az végig is csinálja, hiszen tudja, hogy eléri. (Gondolj csak például a fakírokra!)

Az, hogy neked mibe érdemes energiát fektetni, csak attól függ, hogy

  • mi az amit igazán el akarsz érni;
  • mi az, ami számodra megéri az árát?

Vannak ugye egyszerűbben és nehezebben elérhető dolgok. De mindenért fizetni kell, mégpedig előre. Az élet nem étterem, ahol előbb megeszed az ételt, és majd csak utána kell kifizetni. A való világban a vágyaid megvalósulásának árát előre kell megfizetned, hacsak nem úgy születtél, hogy már eredetileg benne volt az élettervedben, hogy azt a valamit megkapod. Tudod, akadnak, akik nyernek a lottón, de erre nem alapozhatjuk az életünket! :-)

Tehát, olyan nincsen, hogy valamilyen célért kár lenne tenni, mert elérhetetlen, csak olyan van, ami nem ér számodra annyit, hogy „megfizesd az árát”.

Hiszen az, hogy teszel valamiért, igazából arról szól, hogy önmagadban alakítgatod a hitet, hogy az a bizonyos dolog úgy lehetséges és elérhető a számodra. Minél hamarabb lesz valódi ez a hit, azaz bizonyosság benned, annál kevesebbet kell tenned érte, mert a valódi ár bizony maga ez a hit. Pontosan úgy, mint ahogyan egy varázsszertartásnál nem a cselekvésed hozza létre, amit akarsz, hanem a közben benned lejátszódó gondolati és érzelmi folyamatok!

Úgy gondolom, hogy mi emberek alapvetően olyanok vagyunk mint a folyó. Mindig a kisebb ellenállás irányát választjuk. És bizony itt a fizikai világban könnyebb fizikai megoldásokat találnunk, mint szellemi erővel megtennünk dolgokat:

  • Egyszerűbb megfogni a kanalat, és megkeverni vele a teánkat, mint mágikus erőket mozgósítani a kanál mozgatásához. (Igazából nem is értem, hogy a filmekben miért a kanalat mozgatják a keveréshez, és miért nem az italt mozgatják? Hát persze: az nem lenne olyan látványos! :-) )
  • Egyszerűbb és gyorsabb bevenni egy fejfájás csillapítót, mint rászánni az időt és az energiát arra, hogy felfedjük a baj okát és orvosoljuk azt magunkban.
  • Egyszerűbb meggyújtani egy öngyújtóval a tüzet, mint annyi energiát összpontosítani a kezünkbe / ujjunkba, amivel képesek lehetnénk erre.

A Titok című filmben közismertté vált vonzás törvénye tulajdonképpen maga a mágia. Talán csak annyival „magasabb szintű” (és ez által nehezebb), hogy nem használja a szertartások segítségét, ami egy mágusnak vagy boszorkánynak megkönnyíti a ráhangolódást.

Végül is bármit is akarsz elérni az életedben, azt kell tenned, amit a Varázslatkészítő tanfolyamban kifejtettem:

  • megtalálni azt a célt, ami valóban fontos neked,
  • jól megfogalmazni, hogy pontosan mit akarsz, aztán
  • következetesen kitartva mellette, megfizetni az árát, majd
  • elfogadni az eredményt.

Mindig az olyan dolgokat vagyunk képesek könnyedén megkapni, aminek az eléréséhez való út (az ár megfizetése) az örömünkre szolgál. Ugyanis csak ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan eléggé erős bennünk a vágy ahhoz, hogy a feléjük vezető út minden lépése (még ha nehéz is) élvezetesnek tűnik.

Ezért további fejtörés helyett javasolnám, hogy nézz magadba: minek az elérésére van benned elég erős vágy ahhoz, hogy élvezni tudd a hozzá vezető utat is?

Aztán tarts ki a döntésed mellett.

Sok sikert és minden jót:

.

.

Az oldal megújításakor a Kérdezd Susi-t! rovat írásaihoz született hozzászólásokat sajnos nem tudtam megmenteni. Ezért bemásolom Neked ide, hogy ne maradj le semmiről. :-) Ha Te is szeretnél hozzászólni, akkor azt megteheted az oldal alján.

január 3, 2015 9:32 de.Posted 5 months ago
Álom

Kedves Susi!
A segitsegedet szeretnem kerni ugyanis eppen felvetelire keszulok de nagyon nehez az anyag . Tudnal nekem irni egy olyan varazslatot ami segithet kicsit konnyebbe tenni?
Elore is koszonom valaszod :-)

január 7, 2015 11:03 de.Posted 5 months ago
Susi (Author)

Kedves Álom!
Sajnálatos módon nincsen olyan varázslat, ami kiváltja a tanulás és gyakorlás folyamatát. De sokat segít a saját nézeted a dolog nehézségét illetően, a megfelelő figyelemösszpontosítás, a meditáció, és egy apró elmetrükk: Ha vizsga előtt nem tekinted lezártnak az agyadban a tanulást, akkor sokkal jobban megmarad benne az anyag, mintha befejezed a felkészülést.
Sok sikert!
Susi

január 19, 2015 5:27 du.Posted 4 months ago
Tündér Ilonka

Kedves Susi!

Az lenne a kérdésem, hogy működhet e átoklevételként egy fabrikált röivid versike??

Előre is köszönöm válaszod.

január 27, 2015 2:29 du.Posted 4 months ago
Susi (Author)

Ha saját magadra mondod el, akkor igen.
Üdv: Susi