Az emberek már a kereszténység korát megelőzően hittek abban, hogy léteznek a világban gonosz erők, melyek a jó erőkkel ellentétesen hatnak. Amikor aztán Európában a kereszténység vált az uralkodó vallássá, az emberek az Ördögöt és ügynökeit tartották ennek a gonosz erőnek, s a boszorkányok lettek az efféle démoni hatalmaknak megbízottai.
Érdekes módon az úgynevezett „szemmel verés” képzete máig is megborzongatja a legtöbb ember lelkét. Az olyan boszorkányokat, akik egy pillantással el tudtak bájolni valakit, a fascinatrix (szó szerint: elbűvölő) névvel illették, s a babonás emberek hittek abban, hogy ezek a boszorkányok még halálos betegséget is tudnak hozni az emberre úgy, hogy gonoszul néznek rá.
A szemmel verés gyakorlatilag egyet jelent a megátkozással, csak az utóbbival rendszerint együtt járó szertartásos elemek nélkül értendő. A keresztény korban maleficum néven volt ismert az ilyesmi, amit úgy lehetne jellemezni, mint a boszorkány azon képességét, hogy kárt okozzon. Egyes helyeken úgy hitték, hogy ha valaki azt gyanította, hogy szemmel verték, a padlóra kell köpnie, s ez megtöri az átkot.
Görögországban az újszülötteknek mindmáig szemet formázó amulettet adnak, hogy az megvédje őket a bajtól, s ezt az amulettet az első években a gyermek ruhájához rögzítik. Az ilyen bűvös tárgyat vásárolni a hiedelem szerint értelmetlen dolog, mivel az csak akkor hatásos, ha ajándékba kapják.
Azt is a helyi boszorkányok maleficiumának tulajdonították, ha a termés elfagyott vagy a nedvességtől megpenészedett, és hasonlóképpen az időjárási körülményeket is, amelyek ezekhez a körülményekhez vezettek. A szemmel verés mellett a boszorkányokat azzal a képességgel is felruházták, hogy gonosz ráolvasásaikkal és a gonosz démonok megidézésével halva születést, vetélést és testi fogyatékkal születést is tudnak okozni.
(D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok)
Hagyj üzenetet