A boszorkánytükrök, lényegében gömbök, melyet a boszorkányok jövendölésre vagy a jövőbe nézésre használnak. Itt nemcsak üveg- és kristálygömbökről van szó, hanem tükrökről és csiszolt üvegekről is. A boszorkányok hittek abban, hogy ha kitartóan a gömbök mélyére néznek, akkor nem csak a messzi jövőbe pillanthatnak bele, hanem korábban soha fel nem keresett helyeket is megláthatnak, és felfoghatatlan kérdésekre is megtalálhatják a választ.

Számos halászfaluban találtak körülbelül tizennyolc centiméter átmérőjű, kék vagy zöld üvegből készült boszorkánygömböket. A halászok arra használták őket, hogy segítségükkel a víz színén tartsák hálóikat.

Tükrökét általában akkor használtak a boszorkányok, amikor szerelmi kötéseket készítettek elő. Felírták a szerelmes ember és a szeretett ember nevét egy ilyen távolbalátó tükör hátoldalára, melyben először elkapta két üzekedő kutya képét. Ezután a boszorkány a tükröt lefedte és elvitte az elbájolandó személyhez, akit – ha a tükörbe nézett – féktelen vágy fogott el azon személy iránt, akivel a kutyák képe varázslat útján összekapcsolódott.

A speculumnak csak akkor lehetett varázsereje, ha előzőleg a telihold fénye érte, ugyanakkor a közvetlen napsütéstől védve maradt. A gyertya fénye viszont nem befolyásolta a varázserejét. Csak éjszaka használták.

Diana Canwell-Jonathan Sutharland: Boszorkányok