Számos boszorkánynak volt segédje (familiáris), akit az Ördögtől kapott, vagy azért, hogy segítsen neki praktikái kivitelezésében, vagy azért, hogy kémkedjen más boszorkányok után, akikben az Ördög nem bízott. A segéd rendszerint macska vagy kutya volt, de olykor lehetett varangy, patkány és nyúl is. A segéd, mivel szellem volt, bármilyen alakot fel tudott venni. A boszorkány vagy úgy táplálta a segédjét, hogy ételébe a saját vérét keverte, vagy egy rejtett emlőbimbó segítségével vérrel kevert tejjel szoptatta, ahogy az anya szoptatja gyermekét.

A boszorkány kilencszer tudott macskává változni. Innen származik a hiedelem, hogy egy macskának kilenc élete van, a boszorkányok gyakran úgy újították meg az Ördöggel kötött szövetségüket, hogy egy fekete macska jelenlétében összegyűltek, felemelték a macska farkát és megcsókolták az állat fenekét.

Méhek, legyek, egerek és pókok szintén lehettek a boszorkányok segédei, s a boszorkánysággal gyanúsított személyeket gyakran vádolták azzal, hogy démonokat vagy magát az Ördögöt formázó fétiseket készítenek méhviaszból, vagy hogy ugyanebből az anyagból egy megigézendő ember vagy állat képmását állítják elő.

Egy boszorkány úgy juthatott segédhez, hogy vagy kapott egyet ajándékba egy másik boszorkánytól, vagy megörökölte egy halott boszorkánytól, vagy egy bizonyos varázserejű szertartás során kapta. Általánosan elterjedt hit volt, hogy a boszorkányok baromfikkal közösülnek, és hogy némelyikük fiatal kakassal való közösülés után mindennap tojt egy tojást.

Diana Canwell-Jonathan Sutharland: Boszorkányok