Amerikában vagyunk, ahol a hipnózist levelező oktatás formájában is meg lehet tanulni. Aki befizet, gyakorolhatja barátai között, s kipróbálhatja ahol és amikor akarja. Olyan játék ez, mint az utcai golyóhajigálás, a pétanque, Franciaország déli részén, vagy az ulti a magyar kocsmákban. Az amerikai „szalon” társasjátéka a hipnotizálás.
1955-öt írunk. Egy Észak-Kolorádóban élő üzletember, Morey Bernstein hipnotizálja egyik nőismerősét, egy bizonyos Ruth Simmons-t. Hipnotikus álmában a hölgy visszaemlékszik arra, hogy 150 évvel korábban már élt, Írországban. Úgy mondja, hogy akkor Bridey Murphy-nek hívták. Mr. Bernstein magnetofonra veszi a szeánszot, s kerek történetté egészíti ki. Környezete érdekesnek és felvillanyozónak tartja a dolgot, ezért úgy dönt, hogy könyvet ír belőle. A mű több mint nyolcszázezer példányban kel el, s a közönség szenvedélyesen falja a könyvet. A szalonpszichológia érdeklődni kezd az ember megelőző életei iránt, s felfedezik, hogy sokan képesek visszaemlékezni arra, ami korábban, előző életükben történt. Kollektív őrület tör ki, és városról városra halad, végig az egész kontinensen, s mindenki egymásnak meséli régi életeinek történetét.
Mikor a hisztéria kicsit csendesedik, egy hidegvérű olvasó bizonyítékok után kezd kutatni. S az eljárás végén – sajnos – minden kiderül.
Megtudjuk, hogy Ruth Simmons igazi neve Virginia Tyghe, s fiatal korában ismert egy ír származású öregasszonyt, akit Bridey Murphynek hívtak. Ezt a riportot is kiadják, azonban a valóság sokkal kevésbé érdekes, mint a fikció.
A közönség, mint ez gyakran megesik, dühös azért, mert le akarják rombolni Bridey Murphy csodálatos bálványát, s elutasítja a leleplezést. Amerika a reinkarnáció híve marad.
.
Hagyj üzenetet