A Nagy Szertartás a férfi és a nő egyesülését, valamint az Isten és az Istennő közötti egyesülést szimbolizálta, s mint ilyen, teljes – testi, mentális és spirituális – egyesülést, vagyis nemi közösülést kívánt. A szertartást rendszerint a főpap és a főpapnő végezte egy mágikus körben, boszorkányszombat vagy a gyülekezet más összejövetele alkalmával. Az egyesülés nem feltétlenül öltötte tényleges közösülés formáját, de amikor valóban ez történt, akkor a gyülekezet tagjai hátat fordítottak vagy odébb mentek, és elfordították a tekintetüket mindaddig, amíg a pár be nem fejezte az aktust. Jelképes aktus esetén a főpap a női méhet jelképező kupába vagy kehelybe merítette athaméját, vagyis rituális kését, mely a férfi hímtagot jelenítette meg.

Diana Canwell-Jonathan Sutharland: Boszorkányok