A hit, amely szerint mindennek van lelke, rengeteg gonosz és rosszindulatú állattal népesítette be a japán mitológiát.

Jellemző az a történet, melynek hőse fogott egy borzot, megkötözve hazavitte, és azt mondta a feleségének, hogy főzzön levest az állatból.

A borz hízelegve könyörgött az asszonynak, kötözze ki, cserébe segít neki a főzésben. Az asszony ráállt, de a borz nyomban megölte amint kiszabadult, és alakját felvéve, felöltötte ruháját, aztán levest főzött a feleségből, majd feltálalta a férjnek. Miután az ember jóízűen bekanalazta az ételt, a borz ismét felvette eredeti alakját, és kárörvendve elmondta neki, mi történt. Majd elfutott.

Japán eldugottabb helyein még ma is azt hiszik, hogy a betegségeket gonosz szellemek – dühös kísértetek vagy kísértetállatok – okozzák, amelyek megszállják az embert. Hiába terjed a nyugati felfogás, a kis falvakban egészen mostanáig azt képzelték, hogy boszorkányok és varázslók parancsára nem evilági, gonosz rókák betegítik meg az embert, ők hozzák a szerencsétlenségeket. A házakat szelleműzők tisztították meg a gonosz jelenlététől. Tottoritól nem messze, Taikjujuban van egy templom, amely az 1960-as évekig szabályos szelleműző központként működött, ahol rókáktól megszállott betegeket gyógyítottak.