Ha Anglia földjén van olyan hely, amelynek igazán köze van a természetfölöttihez, az csakis Glastonbury lehet. Valószínűleg már a kereszténység elterjedése előtt ősi kelta szent hely volt.
A legenda szerint Arimateai Szent József erre a vidékre érkezett 11 társával együtt Palesztínából, hogy keresztény közösséget alapítson a mocsarak közt. A Szűz Mária tiszteletére emelt szentély lett a brit szigetek első temploma. Az apátság területén ma is él és növekszik annak a fának az utódja, amelyet Glastonbury szent fájának neveznek, s amely Szent József földbe szúrt botjából fejlődött ki. Szentségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy karácsonykor virágzik.
Itt nyugszik-e Arthur király ?
Glastonbury tagadhatatlanul legnagyobb titka: vajon Arthur király testét itt, az apátság talapzatában helyezték-e örök nyugalomra? A szerzetesek úgy tartják, hogy az ő és felesége, Guinevere maradványait találták meg 1190-ben, ám
Arthur legenda
erre semmi bizonyíték nincs. Utolsó nagy ütközete után a haldokló királyt Camlannból (melynek helye ismeretlen) a titokzatos Avalon szigetére vitték. Arthur megparancsolta Sir Bedivere-nek, hogy hajítsa el rettenetes kardját, az Excaliburt. Abban a pillanatban, amikor a lovag egy tóba dobta a fegyvert, kinyúlt egy kéz a vízből, és megragadta azt. Hogy hol történt ez a furcsa eset ? A közfelfogás szerint egy azóta kiszáradt tónál Glastonbury közelében, a Pomparles Bridge-nél.
Egy walesi bárd elárulta az apátsági sír titkát II. Henriknek. A király értesítette erről a glastonburyi apátot, és az 1184-es tűzvészt követő újjáépítés során a szerzetesek kutatni kezdtek a sír után. Kb. 2 m mélyen egy kőtáblára bukkantak, amelyen ez a felirat állt: hic facet sepultus inclitus rex arturius in insula avalonia, azaz, “Itt, Avalon szigetén nyugszik a híres Arthur király”. A kőtábla alatt 2,7 m-rel feküdt az üreges fatörzsből kivájt koporsó, benne egy 2,4 m magas férfi csontjai és sérült koponyája, valamint kisebb csontok és szőke hajfoszlányok, mely utóbbiakat Guinevere maradványainak tulajdonítottak.
A szerzetesek igencsak örülhettek, hiszen a felfedezés minden bizonnyal zarándokok tömegeit vonzza majd Glastonburybe, és segít feltölteni az apadó kincstárat. Mindamellett a sír egyértelműen összekapcsolni látszott Glastonburyt Avalon legendás szigetével, és az egyezés az apátság hagyományának elfogadott részévé vált.
Arthur és párja
A csontokat két urnába helyezték és az apátság altemplomába szállították; az urnákra Arthur és Guennuera képmását és címerét festették. 1278-ban, amikor javában zajlott a walesiek leigázása, I. Edward Arthur csontjait eltávolíttatta az urnából, és emlékeztetőül közszemlére tétette, a király halott, és soha nem tér vissza. Később a csontokat a főoltár előtti sírboltba helyezték, ott is maradt a szerzetesrend 1539-es feloszlatásáig.
Dr. Ralegh Radford brit régész 1962-ben megerősítette, hogy valóban feltártak egy sírt annak idején, de nem tudják bizonyítani, hogy kié volt. Az apátságnak abba a részébe, amit ma Arthur király sírjaként ismerünk, 1278-ban helyezték el a csontokat egy fekete márvány sírkő alá, közvetlenül a főoltár elé. A Hölgy-kápolna déli ajtajától 15 m-re található eredeti sírhely viszont jelöletlen…
A Tor legendája
Arthur király már korábban is járt Glastonburyben. A monda szerint Melwas, Somerset királya elrabolta Guinevere-t, és Glastonburyben tartotta fogva. Arthur a csapata élén a Tor nevet viselő sziklaerőd ellen indult abban a hiszemben, hogy feleségét ott őrzik, de az apát a harc megkezdése előtt kibékítette a szemben álló feleket.
Az 1960-as évek ásatásai során régi faépületek maradványait fedezték tel a 150 m magas Tor tetején. De hogy ez a király lakóhelye volt-e vagy szerzetesi település, nem sikerült eldönteni. Ám bárki élt is ott, kényelmesen élt, a leletek között található fémből készült tűzhely és az állati csontok, marháé, ürüé, sertésé egyaránt ezt igazolják. A cserépedények darabjai arra engednek következtetni, hogy az itt lakók mediterrán vidékek borait fogyasztották.
A középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult épület helyén emeltek.
A szerzetesek így akarták a kereszténység szolgálatába állítani a pogány Tort. A legendák úgy tartják, hogy itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom, Annwn bejárata, amelynek ura Gwyn ap Nudd, a tündérek királya volt. Amikor a 6. században Szent Collen meglátogatta Gwynt a Toron, egy titkos bejáraton haladt át, majd egy palota belsejében találta magát. A kísértéstől tartva szentelt vizet szórt maga köré, mire a palota eltűnt, Collen pedig egymagában állt a puszta sziklán.
…és a legendák után egy kis “szellemes” érdekesség…
Frederick Blight Bond
A XIX. század elejére a Somersetben állt, hajdan híresen fenséges Glastonbury-apátság elszomorító látványt nyújtott. Miután 1539-ben kapuit bezáratták, az idős apátot gyalázatosan meghurcolták, és ketrecbe zárva a Glastonbury halom tetejére vivén felakasztották, az egykor páratlan építmény omlani, porladni kezdett. A környékbeliek sem kímélték, házaik építéséhez innen vitték a megtermett köveket. Szerencsére a birtok XIX.századi tulajdonosai már nagyobb felelősséget éreztek az ősi apátság iránt, és a maradványokat 1908-ban visszaadták az angol egyháznak. Így kaphatott megbízást Frederick Bligh Bond bristoli építész, hogy a környéken régészeti ásatásokat végezzen.
Bond több mint egy évig végzett kutatásokat, és a feltárásokban az apátság régen meghalt szerzetesei segítettek neki. Rejtéjes módon tudtak vele érintkezni, és megmondták, pontosan hol ásasson tovább. Egy Bryant nevű atya volt a vezetőjük, ő állítólag 1533-ban halt meg. A “természet egyszerű gyermeke”, ahogy Bond emlegette, szeretett halászni és az erdőben kóborolni.
Noha az ásatásokon gazdag leleteket hoztak felszínre, 1922-ben mégis visszavonták a megbízást Bondtól, mert zavarba ejtően hitt kísérteties támogatóiban.
Hagyj üzenetet