Száraz magvaknak a földbe való elvetése a halált és az alvilágba való alászállást jelképezte. A folyamat – melynek révén új élet sarjadt valamiből, ami halottnak tűnt – annak tükröződése volt, hogy az Istennő találkozott az Alvilág Urával. Amikor a mag elkezdett szárba szökkenni, akkor az Istennő visszatéréséről beszéltek, magát a növényt pedig Istennek tekintették, és az Ígéret gyermekének nevezték. Az Istennő a növény szellemét jelenítette meg, fizikai megtestesülése pedig az Ígéret gyermeke volt, mely végül a Szarvasisten vagy a Termés ura lett, akinek az Istennővel folytatott kapcsolatából jött létre a mag, amelyből következő tavasszal új élet sarjadt.

Diana Canwell-Jonathan Sutharland: Boszorkányok