A világ néhány pontján még ma is előfordul, hogy nyomozás helyett boszorkányokat és fekete mágiát emlegetnek, ha probléma adódik. A hamisan vádolt áldozatokat sokszor senki sem védi meg: így fordulhatott elő, hogy Pápua Új-Guineában nemrégiben egy hatéves kislányt forró késekkel szurkáltak össze, miután az anyját élve elégették. Hogy mi volt a „bűnük”? A közösségük szerint rontást küldtek egy fiúra, aki emiatt megbetegedett.

A világ már 2008-ban is ráeszmélhetett, hogy a „kannibálok földjén” a boszorkányüldözés nem égett el a középkor máglyáin. Történt ugyanis, hogy egy férfit maláriával szállítottak kórházba Togobában, azonban már annyira le volt gyengülve a szervezete, hogy belehalt a betegségbe. A rokonoknak hiába magyarázták a kórház dolgozói, a fertőzés végzett a beteggel, ők meg voltak győződve róla, hogy egy Thresia Hari nevű nő és a férfi anyósa okozták a tragédiát természetfeletti erejükkel. Amikor visszaértek a faluba, olyan kegyetlenül megkínozták a két nőt, hogy ők inkább „beismerték”, hogy boszorkánysággal betegítették meg a férfit. Ám a vallomás nem volt elég. Miután forró pálcákkal megperzselték a bőrüket és késekkel összevagdosták a lábukat, egy kunyhóba zárták a két – félig ájult – vádlottat, majd porig égették az épületet. Hari férje megpróbálta megmenteni a feleségét és anyósát, de a falubeliek lefogták, így végig kellett néznie szerettei halálát.

De nem csak a délkelet-ázsiai szigetvilágban él még a fekete mágia hagyománya. Például Közép-Afrikában is könnyen börtönbe kerülhet valaki bírósági tárgyalás nélkül is, ha a rosszakarói boszorkánysággal vádolják meg. Kenya és Kongó egyes vidékein is hisznek még abban, hogy az embereknek varázserejük lehet, hogy van, aki képes állatok alakját felvenni. Sőt Malawiban tavaly „vámpíroktól” is rettegtek. A boszorkányságot itt is legtöbbször a betegségekkel állítják párhuzamba, a hiedelem szerint egyetlen pillantás is elég, hogy valakire halálos kórt hozzanak, de azért is lincselés járhat, ha valami eltűnik. Emlékezetes, hogy a 2014-ben tetőző nyugat-afrikai ebolajárvány idején is jelentős gondokat okozott a vírus elleni küzdelemben – például a holttestek temetése körüli hagyományok miatt – a babonaság. Ráadásul a tömegnek gyakran akkora az ereje, hogy akire sokan rásütik, boszorkány, lassan maga is elhiszi. Akit nem vádoltak meg semmiféle rosszal, még egyetlen lehetősége van: a „boszorkánydoktor”, aki kiűzheti az áldozatból a rossz szellemet.

Az áldozatok többsége a fekete kontinensen is nő, esetenként pedig gyerek. Ahhoz, hogy megvádolják őket, olykor elegendő egy „gyanús mozdulat”, vagy a szokatlan külső (például ha valaki albínónak születik). Az egyik eset, amely kikerült a zárt törzsek világából a világ elé, egy Közép-afrikai Köztársaságban élő kisgyermekről szól, akinek a szülei meghaltak. Mivel a családjából csak ő maradt életben, ráfogták, hogy fekete mágiával halált idézett elő. A boszorkányüldözés ezekben a térségekben szorosan összefügg a gyerekbántalmazással – egy nigériai prédikátor szerint ha egy kétévesnél fiatalabb gyermek éjszaka sír és gyakran lázas, az azt jelenti, hogy a „sátánt szolgálja”. Az országban évente 25–50 ezer gyermeket tesznek emiatt az utcára a saját szülei.

A hatóságok pedig nem is igazán akarnak tenni ez ellen. Mivel az ország alaptörvénye védi a vallásszabadságot, és a törzsek hite is vallásnak számít, a boszorkányságra kegyetlenül lesújt az igazságszolgáltatás – a bíróság elé kerülő ügyeknek majdnem a fele boszorkányper. A vádlottak gyakran csak azért nem kerülnek börtönbe, mert nincs elég, ahová el tudnák őket helyezni. Igaz, így meg az emberek maguk „szolgáltatnak igazságot”, ami a legtöbbször jóval kegyetlenebb. Az ENSZ becslései alapján Afrikában, Indiában, Latin-Amerikában és a Csendes-óceán egyes térségeiben minden évben ezreket ölnek meg, és milliókat vernek meg és száműznek boszorkányság vádja miatt.

(Ez a cikk a Magyar Nemzetben jelent meg, 2018.01.25.-én.)