Az év kerekén Beltane pontosan szemben áll Samhain ünnepével. Samhain idején az élők és a holtak világa közti fátyol a legvékonyabb, Beltane-kor pedig a halandók és a tündérek világa kerül közel egymáshoz.
A tündérek „túl-világa” nem volt ismeretlen őseink számára; látnokokról és költőkről szóló történetek maradtak ránk, akik ajándékokkal tértek vissza, miután álomba merültek egy galagonyabokor vagy tündérdomb alatt. Kelta őseink május első napján áthajtották marháikat két szent máglya között, hogy védelemmel ruházzák fel az állatokat, mielőtt kicsapják a legelőre. ezek a máglyák voltak a bel-time-ok, a „szerencsehozó” vagy „ragyogó” tüzek. Bár az sem kizárt, hogy az ünnep a nevét az észak európai isten vagy istennő, Bel/Belenus/Belisama után kapta. A kelta bel előtag jelentése „ragyogó”, amely arra utal, hogy ez az isten vagy istennő a Nappal áll kapcsolatban.
Bármi legyen is az ünnep eredete, a szent tűznek kiemelt helye van a wicca szertartásokban. Kis máglyát rakunk a szabadban, majd vidáman átugrálunk felette, hogy elnyerjük Beltane áldását. Néha tűz helyett seprűn kell átugrani – ez a tárgy a férfiasság (nyél) és nőiesség (cirok) szent összefonódását szimbolizálja, és a tavasz és a nyár közötti küszöböt jelöli. Ahogy átugrunk a seprűnyélen, fogadalmat teszünk a következő évre.
(Ann-Marie Gallagher: Boszorkánybiblia)
(Beltane ünnepéről még többet olvashatsz itt: https://bosziplaza.hu/beltane/ )
Hagyj üzenetet