Az Egyesült Államok déli részén, Tennessee államban egy farmercsalád élete egyik pillanatról a másikra megváltozott. John Bell és famíliája egy kísértetnek köszönheti hírnevét, bár aligha kívántak ily módon ismertté válni.
A kilenc gyermeket nevelő szülők békés hétköznapjai 1817-től változtak meg. Ekkor kezdtek ugyanis a gyermekek furcsa hangokat hallani a házban: valaki kaparászta a falakat, olykor megmagyarázhatatlan módon mozogtak a bútorok, tárgyak estek le, tányérok vágódtak a falhoz. A gyerekek hálóingét valami felemelte az ágyról és a földhöz csapta. A legkisebb lány, a 12 éves Betsy volt a szellem első célpontja. Gyakran panaszkodott indokolatlan fájdalmakra. Előfordult, hogy úgy érezte, valaki pofon vágta, s másnap valóban tenyérnyom látszott az arcán. A szellem a haját cibálta, s különböző csínyeket űzött vele. A boszorkány -azt hitték, ezzel van dolguk, a köztudatba is így vonult be- egy évnyi borzalom után végül megszólalt. Úgy azonosította magát, mint aki egykor boldog volt, majd boldogtalanná lett, s bánatában e ház falai közt ölte meg magát.
Mikor a kis Betsy betöltötte a tizenharmadik életévét, s miután a szellem elszakította vőlegényétől, új áldozatul az édesapát választotta. Megjósolta, hogy John hátralevő élete kínok közt fog telni. A férfi ettől kezdve sokat betegeskedett, izomgörcsök, rángások kínozták, bedagadt a nyelve. 1820-ban kómába esett, amiből soha többé nem ébredt fel. Halála után egy fiolát találtak az éjjeliszekrényén, amiről azt mondta a boszorkány, hogy ő adta neki. Az apa halála után a boszorkány kárörvendő s rémisztő kacagások és sikolyok közt eltűnt a házból, a férfi temetésén észlelték utoljára.
A korabeli sajtónak köszönhetően az egész USA-ban híre ment a család tragédiájának és a kísértetnek. Andrew Jackson, az akkori elnök kíváncsiságát is felkeltette a jelenség. A saját szemével akarta látni a boszorkányt, így odautazott. A kíséretében volt egy boszorkányvadász is. A kocsinak útját állta valami, az elnök biztos volt benne, hogy a boszorkány az, mikor erre rájött, az akadály megszűnt. Ugyanakkor a boszorkányvadász rejtélyes körülmények közt meghalt, testét kicsavarodva találták meg.
A paranormális jelenségek kutatói megállapították, hogy nem boszorkányról, hanem kopogó szellemről volt szó ebben az esetben. Ezt a jelenséget poltergeistnek hívják. A német szó zajongó szellemet jelent. A poltergeist-jelenség során zavaró hangokat, nyikorgásokat hallani, tárgyak mozognak, esnek le, ablakok és ajtók ki-be csapódnak. A kutatók egyik elmélete szerint, (ezt a vonalat képviselte Fodor Nándor, magyar származású újságíró és paranormális kutató, pszichológus is), az ijesztő jelenségeket nem szellem okozza, hanem a házban élők egyikének zaklatott érzelmei vetülnek ki ilyen módon. Gyakran elfojtott harag, düh vagy más érzelmek okoznak hasonló furcsaságokat. Azt nem tudni, hogy az erős indulatok valóban képesek-e ilyen formában kitörni, hatással vannak-e a fizikai környezetre, de nem elképzelhetetlen. Az elmélet mellett szól, hogy a Bell családban az első áldozat egy fiatal lány volt. A serdülők, s különösen is a lányok, nők érzelmeiket intenzívebben élik meg, gyakran tombol bennük elfojtott indulat vagy vágy. Az apa mentális egészsége pedig, látva családja szenvedéseit, egy év alatt könnyen romolhatott annyit, hogy hasonló helyzetbe kerüljön, mint Betsy lánya. Benne is felgyűlhettek félelmek, aggodalmak, így megromlott egészséggel menekülhetett öngyilkosságba. Ezek persze ilyen hosszú idő távlatából már inkább csak feltételezések, de némi magyarázattal szolgálhatnak a történtekre.
(Forrás: Seben Roland gyűjteménye)
Hagyj üzenetet