Számos legenda szól az ódon szarkofágokból hallatszódó kopogásokról és a bennük talált kicsavarodott csontvázakról. Az élő emberek eltemetése mindennapos jelenségnek számított a korábbi századokban, amikor a kómában szenvedő vagy mély álomba szenderült betegeket gyakran halottnak hitték, így el is temették őket, hogy azután fulladástól, kiszáradástól vagy a rémülettől pusztuljanak el.

Margaret Dickson, egy felakasztott háromszoros gyilkos feltámadása azonban nehezen könyvelhető el a hóhérok figyelmetlenségének. A kegyetlen asszonyt hatalmas népünnepély közepette végezték ki a város főterén, a bámészkodók öröme azonban nem tartott sokáig. Dickson másnap reggel váratlanul magához tért a halálát ünneplő esküdtek előtt, felnyitotta szemeit, mutatóujjával a bírák felé mutatott, majd holtan hanyatlott vissza. A rémült helybéliek mindezt az ördög művének tekintették, és még éjszaka eltemették a pokolból üzenő gonosz nőt.