A kabbalisták azt vallották, hogy a szám minden dolgok lényege. Szerintük az erényeknek éppúgy megfelelnek a számok, mint a geometriai alakzatoknak vagy a természet eleminek. Például: a pont: 1, a vonal: 2, a sík: 3, a test: 4, a házasság: 5, a szerelem és a barátság: 8.

A hármasnak, a hetesnek és a tizenkettesnek különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A hármas jelentőségét a világot alkotó három alapelem, a tűz, a víz és a levegő lényegességével magyarázták. A hetes azért lett „kabalaszám”, mert a tanok kidolgozása idején a Holddal és a Nappal együtt hét bolygót ismertek, és hitük szerint az emberek sorsát a planéták határozzák meg. A hétnek is hét napja van, a fejnek pedig „hét kapuja”: két szem, két fül, két orrlyuk és a száj. A 12 mindenképp a tökéletességet jelenti (12 hónap van, a napnak 12 órája, Jézusnak 12 apostola, Izraelnek 12 törzse, stb.) A 13 ezen túl van, ezért valami gonoszságot hordoz magában. A tökéletes 12-höz hozzáadódik még egy szám, és ez megbontja az egységet, a harmóniát, ezért halált hozó.

3 A japánok szerencsétlennek bélyegezték a hármast, és sohasem ültek hárman az asztal mellé.

Az irokéz indiánok a békepipából háromszor pöfékeltek, a halott lelkéről meg azt tételezték fel, hogy három nap múlva tér vissza eredeti otthonába, hazatértét három kopogással jelezve. Régen, a Moszkva környékiek gyakorta ismételgették az „egy, kettő, három, az Isten szereti a szentháromságot” mondókájukat, mert azt hitték, hogy ez szerencsét hoz számukra. Hasonló szólásmondás járta a németeknél is: „minden, ami jó, az három!”. Nálunk „három a magyar igazság”. Az a hit járja, hogy ha valami háromszori próbálkozásra sem sikerül, érdemes még egyszer nekiveselkednünk, ugyanis ezt az újabb kísérletünket már bizonyosan siker koronázza. A szerencsét, hogy el ne szalasszuk, a fán háromszor kell lekopogni, alulról-felfelé. A levél biztosan célba ér, ha a postaládára háromszor ráütünk. A nyakláncon függő keresztet háromszor kell megcsókolni, hogy ne érje szerencsétlenség az embert. Az asztrológusok azt is megfigyelték, hogy bizonyos dolgok periodikusan háromszor egymás után ismétlődnek. A hármashoz kapcsolódik az a cigány adoma, mely szerint Jézus keresztre feszítéséhez szükséges négy szöget a cigánynak kellett volna beszereznie, ő azonban nagyon megsajnálta az Urat, ezért egy szöget ellopott a négyből, így Jézus lábát csak egy szöggel rögzíthették a keresztre. A részvétéért cserébe Jézus megengedte a cigánynak a lopást, azzal a feltétellel, ha harmadszorra sem sikerül valamit ellopnia, akkor nem kísérletezik vele többet.

Még a boszorkányok népszámlálásánál is döntő szerepet játszott, a régi Magyarországon ugyanis kiderítették, hogy éppen 33 333 boszorkány acsarkodik a jó lelkek ellen.

4 Az ókori kínaiak azt hitték, hogy a földet négy tenger veszi körül, az égboltot négy oszlop tartja és a négy világtájon négy istenség uralkodik. Négy szent állatuk volt: a sárkány, a főnixmadár, az egyszarvú és a teknős, sőt a sárkányból is négyfélét különböztettek meg: mennyeit, szellemit, földit és kincsőrzőt. A környező négy égtáj mindegyikéhez egy-egy, tehát összesen négy barbár népet kapcsoltak, akik folyamatos veszélyt jelentettek a kultúrát, műveltséget képviselő Kína számára. A kínaiak számára a négy – páros szám lévén – a női jin princípiumhoz tartozik, de kapcsolatba hozzák a nyugattal, és a föld elemmel is. A földet hagyományosan szintén négyszögletesnek képzelték. A „négy nagy király” – nevezetesen Ma, Zhao, Wen és Li – a taoista panteon alakjai, akik a világ négy égtája felett őrködnek. A taoisták a négyessel szimbolizálták az élet négy megjelenései szintjét és az anyag négy állapotát, valamint négy nagyságot tartottak számon a világon: az eget, a földet, a taót és a királyt.

A magyar néphitben, a göcsejiek képzetében a vízen úszó Föld négy sarkát négy cethal tartja. A tatár-törököknél az ifjú pár négy napig nem mehetett ki a szobából. A hunok birodalmának négy főméltósága volt, a hadsereget a négy égtáj szerint négy főhadtestre tagolták. Négy kapuja volt József kazári király palotavárosának, és a kagán (fejedelem) négy hónaponként ment ki sétálni.

Az Amerikában élő népek babonáiban, vallási szertartásaiban szintén meghatározó volt a négyes szám. Például a négy égtájat a toltékok főistenének négy fia szimbolizálta. A maják egét a négy Bakab isten tartotta, az eső és a villámlás isteneit, a Csakokat a négy világrésszel azonosították. Az aztékok a négyessel asszociálták a világ fejlődési szakaszait. Ezek a négy ocelot kora, a négy szél érája, a négy esőt felváltó négy víz kora, valamint a világ végét jelző négy földrengés korszaka voltak. Egyébként a négyes iránti tisztelet az amerikaiak halott kultuszában is jól kivehető. Például Mexikóban a holttest négy napig feküdt kiterítve, ugyanis azt hitték, hogy az alvilágba vezető út négy napig tart. Minden évben, a halál évfordulóján, egészen a negyedik évig, áldozati tárgyakat égettek el. Az ütközetben elhunyt harcosokról azt gondolták, hogy négy év elteltével kolibriként újjászületve térnek vissza a földre.

Az ázsiai népek úgy tartják hogy egyike a legszerencsétlenebb számoknak, ugyanis a szám kiejtése (si) hasonlít a halál szóra. Kelet-Ázsiában az épületekben nincsen 4. emelet. Hong Kongban az épületekben nincsen olyan emelet, amelyben a 4-es szám előfordul – így egy 50 emeletes épületben a legmagasabb szint a 36. emelet. Azok az ingatlanok, amelyek házszámában a 4-es számjegy előfordul, kevesebbet érnek, és nehezen lehet eladni. Természetesen a 4-est a telefonszámokban és rendszámtáblákon is kerülik. A legszerencsétlenebb szám azonban a 14 (shí-si), amely úgy hangzik, mint a „halál lesz” kifejezés, vagy a „baleset” szó. Éppen ezért ezt a számot sokszor teljesen mellőzik a kínaiak – se emeletként nem létezik, se házszámként, a telefonszámokból, rendszámtáblákból is törlik, ha lehet.

5 E szám geometriai megfelelője, az ötszög szimbolikaként a tökéletes, eszményi világmindenség. Csillag formájában az örökkévalóságot jelképezi. Az ajtóra függesztett ötszögű csillag védelmet nyújt a betegségek ellen; az indiánoknál totemként használták; a zsidóknál Mózes öt könyvét ábrázolta, egyben a jólétet és a sikert jelenítette meg; a keresztényeknél Jézus öt sebét szimbolizálta; a japánoknál pedig a társadalmi ranglétra legfelső fokát jelezte. Az ötágú csillagnak számos elnevezése ismert, hívják Salamon pecsétjének, Salamon gyűrűjének, Salamon kulcsának, a középkorban lidérckeresztnek, a kelták boszorkánylábnak, illetve boszorkányszögnek. A népi hiedelem szerint az ötágú csillag oltalmat nyújt a rontó démonok és az ártó szellemek ellen.

6 Ha a hatost negatív színezettel értelmezzük, akkor ez a szám minden bizonnyal a legszerencsétlenebb jelentésű. A babonás emberek különösen akkor félnek tőle, ha valamely esemény a hatodik hónap hatodikára esik, mivel ezt végzetes kimenetelűnek tartják. A hatost a gonoszság jelzőjeként is szokták alkalmazni, főként akkor, ha a három hatos (666) van egymás mellé írva. A Jelenségek Könyvében a 666 az Antikrisztus száma.

Amíg Európában a 666 az ördög jele, Kínában sokszor látható boltok ablakában ez a szám, és sokan fizetnek extra összegeket, hogy ez a szám-kombináció a telefonszámuk vége legyen.

A mágiában a hat, mint varázsszám a végtelen idő szimbolikája.

7 A kincskeresők rendszerint hetedmagukkal ástak az arany után, és egy éjszaka nem ástak mélyebbre soha, mint hét ásónyomnyira. Az átkok között is szerepel a hetes szám. Hétrétű görcs és hetvenhét rétű istennyila, mondják azok, akik átkot vesznek ajkukra. A hetedik gyerek a magyar néphitben természetfölötti erővel rendelkezik.Mindent tudott, a jövőbe látott, hét, tizennégy vagy huszonegy éves korában meglátta a földbe rejtett kincset. Emellett gyógyító képességgel is rendelkezett, ha foggal született, táltos vált belőle. Rendkívül szerencsét jelentett, ha a hetedik gyerek a hetedik évben kincset talált. Göcsejben a csecsemő pólyájába hét hétre rózsafüzért raktak, s a rontás elleni fürdővizet kizárólag csak a hetedik gyerekként született nő készíthette el. A törököknél a szerelmi bánat ellen gyógyírként hét kútból és hét hullámból merített vizet kellett inni. A babonás emberek szerint az a gonosz elleni legjobb védekezés, ha egy dologhoz hét évig ragaszkodunk, ez bizonyosan szerencsét hoz. Eredményesnek tartották továbbá azokat az összejöveteleket, amelyeken hét személy vett részt, ugyanis ez azt jelentette, hogy az adós hamarosan megtéríti a tartozását.

A keresztény szerzetesek körében hét elítélendő magatartás vagy főbűn ismert: az érzéki vágy, vagyis a szexuális bujaság, a gőg vagy a kevélység, a harag vagy az indulatosság, az irigység, a lustaság, a fösvénység valamint a falánkság (és iszákosság). Az erények száma is hét, ezek: a megfontoltság, a bátorság, a mértékletesség, az igazságosság, a hit, a remény és a jótékonyság. Az Anyaszentegyháznak hét szentsége, hét főbenjáró bűne, hét erénye van; a Miatyánkban hét kívánság szerepel, a Szentlélek ajándéka ugyancsak hetet számlál. A szentségeket a szivárvány hét színével jelölték. A hetedik szentség a kék színnel jelölt házasság. Szűz Máriát hét öröm és hét szomorúság keserítette, Jézus hétszer szólalt meg a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekednek. Ma velem leszel a Paradicsomban. Asszony, íme, a te fiad! Istenem, Istenem! Miért hagytál el engem? Szomjas vagyok. Bevégeztetett. Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”

8 A kínaiak nem csupán a hagyományaikról és konyhájukról híresek, de a babonáikról is. Nem hiába kezdődik ma az olimpia (8.8.8) 8 óra 8 perckor – hiszen a kínaiak szerint a 8-as a legszerencsésebb szám.. A 8 (ba) hasonlóan hangzik a „fa” szóhoz, ami „gazdagságot”, „sikert” jelent. Ráadásul párosítva, azaz a 88 egy népszerű dekorációra emlékeztet, amely dupla boldogságot reprezentál. Minél több a 8-as számjegy használata, annál nagyobb lesz a szerencsénk. Sok kínai rengeteg összegeket fizet azért, hogy a telefonszámában, rendszámtábláján sok 8, vagy 6 forduljon elő, amely többszörös szerencsét jelképez. Épületek általában 8-as szorzótábla alapján épülnek, míg az Interneten eladó 1.2 millió jenért a A88888 rendszámtábla. Más babonás emberek szerint még holdtölte előtt meghal az, aki az újholdat követő nyolcadik napon betegszik meg. Balszerencsés február nyolcadikán és június 8-án házasságot kötni. Nagy összegű pénzt veszít, aki a nyolcas számról álmodik.

9 Ennek a számnak is van babonás hagyománya. A kuruzslók leggyakrabban kilencféle füvet használtak, kilenc fának kilenc termő rügyét, s a tehén megrontásánál a kilencedik hangyazsombékot. Az orvosszert sűrűn javasolták kilencszer bevenni, kilencszer kellett a betegnek megfürödni, és a sárgaságnál kilenc gyógykúrát kellett tartani. Az egyiptomiak kedvelték a kilencest, elképzelésük szerint az istenek kilencszer járták végig az égi utat, az elhunyt holttestét kilenc barátja kísérte utolsó útjára, s ha a fáraó távozott az élők sorából, a nép nyolcszor kilenc napig gyászolta. A varázslások tárgyait kilencszeresen próbálták ki, és a varázslónak kilencnapos tisztító rituálén kellett keresztülesnie.

Kínában a kilences a „jang” száma, szerencsés, pozitív előjelű, jó számnak tartották, lévén a hármasnak önmagával való szorzata. A kínaiak a 9. holdhónap 9. napján tartják az ún. „kettős jang” ünnepét, amikor is a hegyekre kirándulnak, vidáman iszogatnak. Hagyományukban kilenc égi szféra magasodott, a Kunlun hegyen egy kilencfejű állat, kilenc emberi arccal, kilenc kaput őrzött, s a hegyet egy kilencfarkú lény kormányozta. Az egyik hősük, Ji íjász, kilenc Napot lőtt le, egy másik kínai hős, az áradások megfékezője, Jü, miután megölte a kilencfejű sárkányt, bejárt kilenc tartományt, és az utazások során elkészített kilenc üstöt. Jünek tulajdonítják a terület kilenc részre történt felosztását, a kilenc főút megépítését, a kilenc tó elkerítését és a kilenc hegy felmérését. A láng istene, Jen-ti pedig attól lett örök életű hogy elültetett kilenc gabonakalászt.

A korabeli irodalom és a mitológiák alapján az északi népek a hármas mellett a kilences számnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, ez a szám különösen az istenek számára volt kedves és szent. Ebből adódóan minden kilencedik hónapban vallásos szertartásokra került sor, melynek során, kilenc napon át kilenc ember- vagy állatáldozatot ajánlottak fel isteneiknek.

Egy kelta monda szerint, Gallizenae-sena szigetén kilenc papnő lakott, akik jövendöltek, gyógyítottak, bűvöltek, igéztek, olykor állattá változtak és varázserejükkel vihart tudtak kavarni. A skandináv mitológia valósággal hemzseg a sok kilencestől: ennyien vannak a valkűrök, az óriások, a szörnyetegek, a hableányok, a szüzek, a törpék, az isteneknek kilenc anyja volt, de kilenc a száma a világoknak, földeknek és a rituális aktusoknak is; s a holtak birodalma ugyancsak kilenctartományú. Főistenük, Ódin, kilenc napig csüngött a világfán, s ezalatt kilenc dalt tanult meg. A Kalevalában kilenc égi és alvilági szféra, kilenc tenger vagy vár szerepel. A lett mondák hősében, a medveölő Lácspiésziszben kilenc ember ereje feszült.

A kilencest germánok olyan szerencsés, nagy befolyással bíró számnak tekintették, hogy költészetükben, vallási szokásaikban, törvénykezésükben egyaránt vezető helyre emelték. A középkorban a hősöket rendszerint kilencesével csoportosították; ennek ékes példái a nürnbergi szökőkút és a kölni városháza szobra. A 15. századi költészetükben Hans Sachs mesterdalnok egyik éneke a „kilenc szegény vándorról” szól. A törvénykezésben kilenc bíró ítélkezett, innen kapták a „kilencek” elnevezésüket. Hasonló volt a gyakorlat Svájcban is, Luzern városában 1794-ig a bíróságok bűnügyi tárgyalásain kilenc ülnök vett részt. Izlandon egykoron a családok az ideális szaporulatot kilenc gyermekben határozták meg. Egy tiroli babona szerint pedig, ha kilenc fácán találkozott, az egyik közülük biztos, hogy boszorkány volt.

A kilencest néha az elpusztíthatatlanság számának is nevezik: „A macskának kilenc élete van.” (Cat has nine lifes.), azaz „háromsága a hármaknak” – vélik az angolok, utalva a macska életképességére. A kilenc életéből három a játéké, három a kóborlásé és az utolsó három a helyben maradásé.

A különböző néphagyományokban is bőven találunk példát a kilences számra. A walesiek szerint a halott mindig a halálát követő kilencedik napon tér vissza szellemként, azonban kevesen képesek érzékelni őt. Angliában, a kíváncsi lány Mindenszentek éjszakáján megtudhatja, hogy ki lesz a férje, ha hátrafelé menet egy körtefát kilencszer körbejár. Az egyik karácsonyi jóslás szerint, ha szenteste éjszakáján a leány kimegy az udvarra, s a karók közül megszámlál kilencet, amilyen a kilencedik karó, olyan alakú – vékony vagy vastag – lesz a férje. Dél-Indiában, ha kilencszer huhog a bagoly, az jó szerencsét hoz számukra. Bengálban a banáncserjét a kilencalakú hindu istennőnek, Kálínak szentelik. A magyarok azt tanácsolják annak, akire rájön a csuklás, hogy igyon kilenc korty vizet úgy, hogy eközben ne vegyen lélegzetet. Akinek az ágya alatt söpörtek, az kilenc napig nem tud aludni. A kínai esküvői vacsorán kilenc fogásból álló ételt szolgálnak fel. A Lousiana államban élő cajunok úgy fékezik meg a tornádót, ha két késsel kilencszer keresztet vetnek. Egyes afrikai törzsek úgy vélték, hogyha a menzesz során összegyűjtött vért kilenc hónapig egy lefedett edényben tartják, az képes magától gyermekké átalakulni.

10 Tongában azt hiszik, ha valaki megérinti a halott főnök testét, tíz hónapig tisztátalanná válik. Szerelmi jövendölésként az okkult hölgyeknek – hogy megtudják ki lesz jövendőbelijük – azt ajánlják, álljanak az út szélére, és addig várakozzanak, míg tíz piros autót össze nem számolnak. Ezután egy lila ruhás, vörös hajú nőt kell látniuk, majd egy zöld nyakkendős fiatalembert. Az első férfi, akit ezután megpillantanak, lesz jövendőbeli férjük.

11 Egy széles körben ismert kínai babona szerint javítja az ember látását, ha a hónap tizenegyedik napján mos hajat.

12 Bizony, szegény tizenhármas úgy van elkönyvelve ma is, mint nagyon szerencsétlen szám. Szállodában, szanatóriumban nincs is tizenhármas számú szoba, oda ugyan nem megy be a vendég. Ha véletlenül tizenhárman ülnek egy asztalnál, s előre nem vették észre, van nagy ijedelem, mert a babona azt tartja, hogy valaki meghal az asztalnál ülők közül, mégpedig hamarosan. Azért is a háziasszonyok sosem hívnak tizenhárom vendéget. Van gond mindenütt, ha a tizennegyedik meghívott véletlenül lemond! Azon sem csodálkozott senki, amikor az Apolló 13-nak a 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a 39-es (háromszor 13!) indítóállványról meghiúsult. Persze Európa sem kivétel: amikor 1965-ben az angol királynő Nyugat-Németországba látogatott, a vágány számát, amelyről a királynő vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték.

A babona, úgy tűnik, nemcsak az egyéni sorsokat befolyásolhatja, de káros lehet a gazdaságra is. 1978-ban Amerikában készítettek egy felmérést, melynek meglepő eredménye az volt, hogy a 13.-ák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon sokan egyszerűen nem mennek dolgozni, nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem szívesen vásárolnak.

Sokan rettegtek mindig is attól, hogy tizenhárman üljenek asztalhoz, mert a hiedelem szerint valaki közülük hamarosan meghal. Az utolsó vacsorán is Jézus volt a tizenharmadik az apostolai között. Napóleon és Franklin Delano Roosevelt híresek voltak arról (is), hogy semmi pénzért sem vacsoráztak volna tizenharmadmagukkal. Roosevelt pl. mindig kéznél tartotta az egyik titkárnőjét, hogy ha valaki esetleg az utolsó percben visszamondta a meghívást, vagy hirtelen csapódott a társasághoz, akkor se legyenek pont tizenhárman. Párizsban létezett a quatroziéme intézménye, melynek révén végszükség esetén bárki rendelhet egy hivatásos tizennegyedik vendéget.

A triszkaidekafóbia (a 13-astól való félelem görögül) tulajdonképpen ókori eredetű babona. A számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonító gondolkodásmódot, a számmisztika elemeit még a püthagoriánusoktól (Püthagorász tanítványai, filozófiai rendszerükben központi szerep jutott a számnak) és a kabbalistákól örököltük.

(Forrás: Seben Roland gyűjtése)