Hamamelis virginianus

A gyűrűfa hasonlít a közönséges mogyorócserjéhez, melyet már emberemlékezet óta használnak jövendőmondás során. A korai észak-amerikai telepesek felismerték a hasonlóságot, és ők adták ennek a mogyorófajtának a közkeletű „boszorkánymogyoró” nevet.

De nem azért, mintha a növény kapcsolatban állt volna a boszorkányokkal, hanem mert a „wyeh” közép-angol szó hajlékonyt vagy hajlíthatót jelentett. A boszorkánymogyoró nevet inkább a cserje kérgéből és leveleiből kivonható vérzéscsillapító hatású anyagra vonatkoztatva használják.

A népi hagyományban varázslatos tulajdonságairól híres közönséges mogyorót (Corylus avellana) már régóta gyógyító hatásúnak tartják, és egyes helyeken mindmáig a tündérek szent fájaként tisztelik. Ennek következtében balszerencsés dolog szombaton nagy szemű mogyorót szedni, mert a hiedelem szerint ez megidézheti az ördögöt. Apollóról úgy tartják, hogy mogyorófából készült kaduceust, azaz hírnöki pálcát adott Merkúrnak, mely a szellemi megvilágosodás és az orvoslás jelképe. Állítólag Ádám az Édenkertben növő mogyorócserjéről vágta Mózes botját, míg Szent Patrik olyan varázspálca segítségével szabadította meg Írországot kígyóktól, melyet egy mogyorófáról vágott le.

(D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok)

gyurufa_tabla

Szeretném felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy az itt ismertetett növények feltételezett használati módjait és céljait merőben a történeti érdekesség kedvéért írom le, és semmilyen körülmények között nem tanácsos utánzásukkal próbálkozni.