Sambucus nigra

A bodzafa angol nyelvterületen boszorkányfaként és halálfaként is ismeretes. A boszorkány rendszeresen használta a fa minden egyes részét – leveleit, virágait, bogyóit és kérgét. Az ír folklórban a boszorkányok bodzaágakon lovagoltak, míg a fa más részeit hányás, valamint izzadás kiváltására, továbbá szellemek megidézésére használták.

A bodzavirágot a boszorkányság és a varázslás jelképeként viselték, a bodzaágakról pedig úgy hitték, hogy azok képesek megszüntetni a gonosz varázslatokat.

A bodzafa használatához rengeteg babona kapcsolódik. A kivágott bodzafához például az, hogy a Bodzafa-anya követi és kísérti a bodzafából készült bútor tulajdonosait. A bodzaágakat ajtóra függesztették, sírokba dobták, és a boszorkányság elleni védelmül a négy égtáj felé szórták. A bodzabogyóból készült bort meghűlés és asztma elleni gyógyszerként, valamint a mellkas és a torok bedörzsölésére használták.

(D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok)

Bodzafa

Bodzafa

Szeretném felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy az itt ismertetett növények feltételezett használati módjait és céljait merőben a történeti érdekesség kedvéért írom le, és semmilyen körülmények között nem tanácsos utánzásukkal próbálkozni.