Mandragóra

Atropa mandragora

A nadragulyával rokon mandragóra gyógyszerészetileg aktív hatóanyaga az atropin, mely erős kábító hatású alkaloida.

A hagyomány szerint a mandragóra gyökerének mágikus ereje van. A legenda szerint, amikor tövestől ki akarják tépni, sikít, mert állítólag egy gyilkosságért kivégzett ember magjából sarjadt. Ezért régen az emberek, nehogy a gyökérrel együtt démonokat is kihúzzanak a földből, három kört rajzoltak köréje kétélű karddal, vagy a növény betakarítását kutyákkal végeztették el.

Európa egyes részein halállal is büntethették azt, akinél mandragórát találtak. A boszorkányok éjjel szedték le a mandragórát, borban megmosták és selyembe-bársonyba burkolták. Rendszerint volt már szentelt-ostyakészletük, melyet templomokból lopkodtak össze, és a mandragóra gyökereket ezekkel táplálták. Porrá törve a gyökér hallucinációkat okozott, melyet halálszerű révület követett. A gyökér hatására meg is lehetett őrülni, így nem csoda, hogy szerelmi bájitalok, valamint repülőbalzsamok alapanyagaként használták. a boszorkányok olyanoknak adták el mandragóra főzeteiket, akik mások titkainak megismerésére vágytak, meddő asszonyoknak, valamint azoknak, akik magasabb rendű tudásra és bölcsességre szerettek volna szert tenni.

Püthagorász görög filozófus antropomorfnak nevezte a mandragórát, vagyis olyan növénynek, mely emberi tulajdonságokkal rendelkezik, s a növényt azóta is varázserejű praktikákkal kapcsolatban emlegetik.

A franciák egyfajta tündérnek vagy manónak tekintették a mandragórát, s ha valakinél megtalálták a növényt, az ellen gyakran emeltek vádat boszorkányság miatt. 1603-ban Orléans-ban egy mór feleségét felakasztották egy „madragóramegszállott” rejtegetése miatt, mely „nőstény majom formáját” öltötte. Walesben a növény leveleit és gyümölcsét „csontvázeledelként” emlegették. 1630-ban Hamburgban három nőt kivégeztek, mert bizonyítékot találtak náluk mandragóra birtoklására.

(D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok)