Hogyan tovább?

Tisztelt Susi Diamond!

Több fórumon is találkoztam a munkásságával különböző témákkal kapcsolatban, pozitív visszajelzéseket tapasztalva.

Elnézését szeretném kérni, hogy itt zavarom. Alapvetőn hívő embernek tartom magam, de az életem az utóbbi időben jelentősen megváltozott. Igazából több dolog érdekelne, mert úgy érzem nem találom a helyem, voltam már pszichológiai, életvezetési tanácsadáson és úgy érzem valami hiányzik az életemből. Végzős egyetemista vagyok, a párom januárban hagyott el, aki nagyon fontos volt nekem. Szeretnék boldog ember lenni és törekszem is rá, de valahogy mindig abbamarad és visszasüppedek a a rossz kedélyállapotba, ami már nagyon régóta tart. Sok mindennel próbálkoztam már és úgy éreztem nem veszíthetek semmit, ha felveszem itt Önnel a kapcsolatot. 23-éves vagyok és nem tudom sokszor, hogy mi van velem. Ez ebben a korban nem tudom mennyire ideális, túl sokat töprengek ezen. Érdeklődni szeretnék szerelmi kötés felől, valamint valami bevett gyakorlatra, ami boldoggá tehetné a mindennapjaimat, mert úgy érzem nem tudok már az apróságoknak sem örülni. Érdeklődnék, hogy mennyire veszélyes ilyesmibe, a sorsba beleavatkozni, valamint mennyi a valószínűsége annak, hogy valami technikával helyrebillenjen kicsit az életem? Mit tanácsol? Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel, … 

Kedves …!

Köszönöm megtisztelő bizalmad, hogy hozzám fordultál kérdéseddel. Ám lehetetlen vállalkozás lenne a részemről az, hogy minden kérdésedet megválaszoljam egy levél keretein belül, de azért igyekszem néhány olyan mondatot leírni, ami iránymutatóul szolgálhat.

Kezdeném azzal, hogy a sorsunk nincsen előre megírva, így szabad választásunk van abban, hogyan érezzük magunkat, illetve mikor, mit választunk az előttünk álló lehetőségek közül. Így aztán a boldogságra nem törekedni kell, hanem tudni, hogy az alapállapotunk az, hogy boldogok legyünk. Akkor is, amikor valami éppen nem tetszik, illetve nem jó. Ha ez a tudás ott van benned, akkor képes vagy egészen másképpen kezelni azt is, ha rosszul érzed magad, vagy szenvedsz. Ilyenkor azt mondhatod magadnak, hogy ez azért van, mert éppen ezt választottad, ezt teremtetted meg magadnak, mert ez is hozzá tartozik az élethez.

Ha nem tapasztaljuk meg a mélységeket, akkor nem tudjuk értékelni a magasságokat sem.

Emberi tulajdonságunk, hogy imádunk szenvedni. Bármennyire is tiltakozunk az ellen, hogy saját vonzásunk eredménye az a rossz is, ami beköszön az életünkbe, mindannyian jobban járunk, ha elfogadjuk azt, hogy minden azért történik úgy, ahogy, mert épp arra volt “szükségünk”. Elég, ha megfigyeled azt, hogy miről mesélnek az emberek.

Többnyire nem az a téma, hogy “3 éve olyan csodálatos dolog történt velem, mert…” vagy “idefele jövet megcsodáltam a virágzó fákat és gyönyörűség töltött el ettől“, hanem olyanokat hallani, hogy “tavaly elszakadt a cipőfűzőm, és akkorát estem, hogy…” vagy “bánatos vagyok, mert elhagyott a kedvesem” vagy “úgy fáj a …” vagy “annyit szenvedtem, mert…” Ha visszagondolsz eddigi életedre, lehet (sőt, elég valószínű), hogy élesebben élnek benned az olyan emlékek, amikor például kikaptál valamiért, vagy megsérültél, azaz valami rossz történt veled.

Ilyenek vagyunk. Már csak azért is, mert megfigyelhető, hogy a hallgatóság is jobban szereti, ha a másiknak valami problémája van, mert akkor tud neki tanácsokat osztogatni, segíteni, s ettől jobbnak érzi magát illetve a saját életét.

Az egyetlen, amivel tudunk segíteni ezen a “rosszra-koncentrálós” tulajdonságunkon, ha tudatossá válunk önmagunkra és az életünk eseményeire, gondolatainkra és érzéseinkre odafigyelve észrevesszük az összefüggéseket, s meglátjuk, hogy a saját döntéseink által vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Ez szabadságot ad nekünk abban, hogy választhatunk másként is. Egy szakítás például nagyon fájdalmas, de kinyitja a kapukat egy másmilyen megtapasztalásra, illetve ha tudatosan nézzük, egy új lehetőséget kínál, ami által úgymond tanulhatunk.

Több mint 13 éve már, hogy szerelmi ügyekkel foglalkozom, számtalan szerelmi kötést csináltam, bár minden egyes alkalommal igyekeztem lebeszélni róla a hozzám fordulókat, mert úgy gondolom, hogy nem a legjobb megoldás még jobban megerősíteni a köteléket, amikor már amúgy is szenvedünk miatta. És ez nem azt jelenti, hogy nem tartom helyesnek, ha valaki szeretné azzal élni az életét, akivel úgy gondolja, hogy a legjobb neki. De van erre más módszer is, ami nem a ragaszkodást erősíti, hanem a megismerést, a párkapcsolatok jobb működtetésének technikáit.
Ezért készítettem el a Szeresd vissza! programot
(lásd: http://hogyanszerezzemvissza.hu/hogyan-szerezzem-vissza/ ),
ami az eddigi tapasztalatok alapján jó eséllyel meghozza azt az eredményt, amit szeretnénk elérni, azaz visszahozza az elvesztett szerelmet.

Szóval, kedves …!
Egyrészről gratulálok neked, hogy már ilyen fiatalon így figyelsz magadra, és arra, hogy mi történik benned. Ez már egy nagyon jó lépés afelé, hogy tudatosabb életet élj, mint az emberek többsége.

A tudatosság, a figyelem segít abban, hogy a boldogság a mindennapjaid része legyen.

Tartsd meg ezt a jó szokásodat, és kérdezz mindig, ha elakadsz, de csakis azt a választ – illetve a válaszok azon részét – tedd magadévá, amit magadon átengedve helyesnek találsz, be tudsz építeni a saját elképzeléseid rendszerébe. Senki sem lehet okosabb, mint a benned lévő “mester”, aki a legjobban tudja, milyen megtapasztalásokra van szükséged.

Kérdezz tehát, ha elakadsz, mert lehet, hogy aki kérdez, az néhány percig tudatlannak tűnik, de aki nem, az egy életen át az marad.

Minden jót kívánok Neked.

Szeretettel:

.

.

.

A lehető legjobb megoldás szerelmi bánatra:
reklam_600
Kérlek, “Ajánld” a barátaidnak ezt a blogbejegyzést, és segíts terjeszteni ezt a tudást!

Ez is érdekelhet:

Jó szándék és karma

Kedves Susi! Ha jó szándékból csináltatunk egy mágiát, és nem azért, mert bántani akarunk valakit, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com