Szia Susi! Olvastam az oldaladon sok írásodat a szerelmi kötéssel kapcsolatban, de nem találtam rá az én kérdésemre: FEKETE MÁGIA A SZERELMI KÖTÉS? Sokan riogattak ezzel, hogy milyen veszélyes, mert tilos a másik szabad akaratába beavatkozni. Igazuk van? Kösz a segítséget!

Kedves …!

Kezdhetném azzal a válaszomat, hogy a mágia nem fekete vagy fehér, nem rossz vagy jó. Úgy szokták ezt magyarázni, hogy például a konyhai nagy kés sem jó vagy gonosz, csak azért, mert lehet vele kenyeret szeletelni vagy épp beleszúrni az ellenség hátába. A mágia csak egy mód annak elősegítésére, hogy elérjük vele, amit szeretnénk. Úgy hiszem, ez az egyértelműbb része a problémának.

Más dolog viszont a szerelmi kötés esetében az, hogy „BELEAVATKOZÁS-E A MÁSIK SZABAD AKARATÁBA”.

Nos. Ezt a beavatkozást két nézetből kell megvizsgálnunk:

  1. Emberi, egóból születő nézőpontból.
  2. Szellemi síkról.

1 Ha elménkkel vizsgáljuk ezt a dolgot, és a szerelmi kötés eredményeként azt látjuk, hogy valaki magához köt egy „ártatlant”, aki mit sem sejtve emiatt úgy kell szeresse, hogy valójában ezt nem is akarja, akkor ez nem tűnik „jónak”. Csakhogy… Elménkkel és akaratunkkal nem tudunk mágiát gyakorolni egy másik ember felett és nem tudjuk elérni, hogy olyasmit tegyen vagy érezzen, amit ő nem akar.

Mágiát gyakorolni, azaz befolyásolni csak a szellemünk, vagy ha úgy tetszik teremtő énünk tud!

2 Amikor szellemi síkon „mágiát gyakorolunk”, akkor ezt azért tehetjük meg, mert egyek vagyunk mindennel és mindenkivel. Ha viszont egyek vagyunk, akkor nem befolyásoljuk a „másik szabad akaratát”, mert nincsen „másik”. :-) Akit „másik”-nak hiszünk, egy velünk és ezért, ha képesek vagyunk befolyásolni az akaratát, akkor az az ő egyetértésével történik.

Ilyen egyszerű ez az egész. :-)

Szóval…

Bár van némi veszélye is a szerelmi kötésnek, nem gyakorlunk vele „fekete mágiát”, azaz nem nevezhető bűnnek, ha valaki ilyesmit csinál. Némi veszélye ugyan van, de erről már úgy emlékszem írtam. A lényege annyi, hogy ha valaki kötést csinál, az hasonló ahhoz, mint amikor rátetováltatja a szerelme nevét a bőrére: számolnia kell azzal, hogy az bizony ott fog maradni. Nem a szerelmének árt vele, hanem saját magát ítéli arra, hogy egy életen át viselje magán azt a jelenleg épp nagyon fontos nevet. Pedig tudjuk, hogy az ember változik, és ami ma csodálatos szerelem, ki tudja mivé válik idővel? A szerelmi kötést szét lehet ugyan bontani, de csak annyira, mint ahogy egy tetoválást lehet leszedetni: valamennyi nyoma egy életen át ott marad. 

Köszönöm, kedves …, hogy feltetted ezt a kérdést, mert ezzel inspiráltál, hogy megszülessen egy újabb bejegyzés, amely sokak kérdésére választ adhat.

További minden jókat!

Ha tetszett, kérlek oszd meg, hogy mások is elolvashassák!