A seprűk már a pogány rítusokban is szerepet játszottak, például az ókori Görögországban. A seprű Hekaté, a Hármas Istennő szimbóluma volt, akinek hercegnő-babája egy gyermek születése után tisztára söpörte a ház küszöbét, hogy megtisztítsa azt a gonosz szellemektől. A középkorban az asszonyok az ajtónak támasztották vagy a kéménybe dugták föl a seprűt, hogy jelezzék, nincsenek otthon.
A boszorkány seprűje – mely fallikus szimbólum is lehetett – az Ördög ajándéka volt, s a boszorkányok hallucinogén anyagot használtak, mielőtt ráültek és a levegőbe emelkedtek. A repülést segítő balzsamot mérgező alkaloidákból keverték ki, ezzel bekenték a testüket, s olyan érzésük támadt, hogy elrepültek a boszorkányszombatok helyszínére, illetve messze a tenger fölé, ahol vihart kavartak.
(D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok)
A cikk elso bekezdese nagyjabol rendben van.
A masodik bekezdes viszont a boszorkanyok koruli hiszteria es negativ propaganda leirasa, jobb lenne ha vagy nem terjesztenenk tovabb az ilyen suletlenseget, vagy ezzel a megjegyzessel ez a rosszindulatu legenda.
A mergezo alkaloidakbol kikevert repulo balzsam az egyebkent igaz, ilyen most is letezik es hasznaljak is, de nem kenik a seprure. Inkabb a csuklo belso borfeluletere, ahonnan viszonylag gyorsabban felszivodik a gazdag erezettseg miatt es mert ottvekony a bor.
Nagyon örülök, hogy ilyen boszorkányság terén „művelt” olvasók is vannak itt a Boszi Plázán. Annak kevésbé, hogy mindössze ennyit árulnak el magukról, azt már nem, hogy vajon kicsodák. Sőt! Mind Te „NETUDDKI” néven közlik a „tutit”
Annyit azért én is javítanék az írásodon, hogy ez nem egy cikk. Amint látható, az írás részlet D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok című könyvéből. Szóval a kritikádat nekik kéne címezned. Itt csak érdekesség gyanánt van megosztva. :-)