A lélek székhelyének tartott koponyák tisztelete igen régi hagyomány, még a kelták idejéből ered, akik lefejezték ellenségeiket és gondosan megőrizték koponyájukat.

Kevéssel 1670-ben bekövetkezett halála előtt a somersetbeli Chilton Cantelóban Theophilius Broome azt kérte, hogy koponyáját vidéki házában helyezzék el. John Collinson History and Antiquities of Somerset (Somerset története és régiségei) (1791) című könyvében leírja, hogy a későbbi lakók többször is el akarták temetni a koponyát, ám az – baljós jelek kíséretében – mindig félelmetes zajokat hallatott.

A Manchester közelében levő Wardley Hall-i zajos koponya minden bizonnyal egy Roger Downwes nevű XVII. századi léhűtőé volt, aki a London-hídon egy őrrel vívott küzdelemben vesztette életét. Levágott fejét nővérének küldték el Wardleyba. A hagyomány szerint ahányszor csak el akarták mozdítani a koponyát fali fülkéjéből, heves vihar tört ki.
A dorseti Bettiscombe Manorban úgy tudják, az ottani különös koponya a Pinney család egy XVII. vagy XVIII. századi nyugat-indiai szolgájáé volt. A legenda szerint, aki elmozdítja a helyéről, egy éven belül meghal, a ház pedig összedől.