Nagyon érdekes megvizsgálni, hogy Európa különböző részein milyen neveket adtak a boszorkányoknak. ezek a nevek nem csak azt jelzik, hogy a társadalom tudatában volt létezésüknek, hanem arra is utalnak, hogy számos boszorkányt jóindulatúnak tartottak.

BENANDANTI (“Jó ügyben járók”): A benandanti boszorkányok ősi kultuszát földművesek gyakorolták Olaszország Friuli nevű térségében. A benandanti boszorkányok éjszakánként küzdöttek meg a gonosz melandanti boszorkányokkal, hogy megvédjék tőlük a haszonállatokat és a termést. A hiedelem szerint a burokban született csecsemők felismerik a gonosz boszorkányokat. A benandanti boszorkányok összegyűjtötték és nyakukban amulettként viselték a burokdarabokat, hogy azok segítsék őket tevékenységükben. Sokan közülük képesek voltak egyfajta kómaszerű állapotba kerülni, s ilyenkor macskát, kecskét vagy lovat megülve csatába indultak a gonosz boszorkányok ellen. A benandanti boszorkányok kaporszárakkal igyekeztek elűzni a gonosz boszorkányokat, míg amazok a seprű alapanyagaként ismert cirokszárakkal vágtak vissza.
1640 körül az inkvizíció üldözni kezdte a benandanti boszorkányokat, akik beismerték eretnekségüket, jól lehet kitartottak abban a hitükben, hogy sámánisztikus szerepük alapvetően jótét természetű. Az inkvizícióval való összeütközésük következtében jó hírük – mint a helyi lakosság védelmezőié – egyszer s mindenkorra megrendült.

BANYA: Ez a szó szorosan kapcsolódik a boszorkány sztereotípiákhoz, mely szerint a boszorkány csúnya öregasszony, aki az ördögöt szolgálja, és gonosz dolgokat művel. Ezt a szót természetfölötti lényekre – gyakran óriásokra – is vonatkoztatták, és úgy tűnik, kapcsolódik nagyon ősi, őselemi természetistenségekhez is.

LAMIA: A görög mitológiában Lamia – lányához, Szküllához hasonlóan – egyike volt azoknak a rémséges, természetfölötti démonoknak, akik azért jártak-keltek a világban, hogy megijesszék a gyermekeket és naív embereket. Lamiának női feje és felsőteste volt, deréktól lefelé azonban a kígyóhoz hasonlított. Maga a szó, a Lamia, a “nyelőcső” jelentésű görög szóból származik. Lamia híre volt arról, hogy hatalmas étvággyal fogyasztott gyermekeket, s ezt a vágyát a férfiak iránti természetellenesen erős erotikus vágyként is lehetett értelmezni.
Állítólag Lamia a bánat hatására lett szörnnyé, miután Héra istennő minden gyermekét megölte és csak Szküllát hagyta meg. Lamia ki tudta venni és vissza tudta tenni a szemeit, ami a jövőbe látó szibillák tulajdonsága volt.

SZEMRONTÓ: A boszorkányüldözés korában általánosan elterjedt gyakorlat volt azzal vádolni a boszorkányokat, illetve a boszorkánysággal meggyanúsítottakat, hogy különféle betegségekkel súlytják az embereket, a haszonállatokat és a termést. A “szemkivájó” kifejezés Írországban terjedt el I.Erzsébet uralkodása idején, amikor egy szarvasmarhajárvány kitöréséért boszorkányokat hibáztattak. A vírustól – vagy, ha úgy vesszük, a gonosz átoktól – a szarvasmarhák megvakultak. A boszorkányok nem csak azért kapták ezt a gúnynevet, mert megvakították a jószágot, hanem azért is, mert gonoszul néztek a jószágra (“szemmel verték” azt).

MALEFICA (Démon tanította boszorkány)
Ez a szó nagy általánosságban utalt boszorkányokra, hiszen róluk mindenki azt gondolta, hogy csak gonosz dolgokat művelnek. Az elterjedt hit szerint a démonok által alaposan kitanított malefica fő célja az, hogy áldozatainak fájdalmat és félelmet okozzon.

OSKOREI (Vadászat):
Az Oskorei szerves része a norvég folklórnak, jóllehet, magát a szót nem használják általában a boszorkányok megjelölésére. A vadászat mítosza sok helyen előfordul, és a középkori boszorkányperekben gyakran említik. Az Oskorei vezetőjének neve helyről helyre változik, de érdekes módon mindig nő, akit a “fényesnek” neveznek. Ebből érthető, miért szerepel a latin íróknál Diana a Vadásznő néven. Viharos éjszakákon az Oskorei társaság, ugató kutyáik kíséretében, átvonult az égen, nemrég elhunytak teste után kutatva. Ha találtak gazdátlan lelket, leereszkedtek az égből és magukkal vitték a testét, égő fáklyát hagyva maguk után azon a helyen, ahol a test eredetileg feküdt.

VENEFICA (Mérgezőmesterek):
1555-ben Johannes Trithemius megírta Antipalus Maleficorum című könyvét, melyben világos különbséget tett az Ördöggel szövetségben álló igazi boszorkány és az ártalmas főzeteket készítő venefica között. Az utóbbi szó a “méregkeverő nő” jelentést öltötte magára. A bencés rendi apát, Tritheimus felismerte, hogy számos, vadon élő növényekhez értő ember olyan főzeteket tud kotyvasztani, amelyek ugyanolyan halálosak a keresztény nyájra nézve, mint bármely boszorkány ténykedései.
A venefica szó a veneficumból ered, mely egyházi eredetű kifejezés az egyszerű szerelmi bájitalok készítőinek az ördögi eszközökkel bájolóktól való megkülönböztetésére. Ez közvetlenül ellentmondott annak a hiedelemnek, hogy a mérgezők természetfölötti erővel rendelkeznek, melynek segítségével ölni és gyógyítani tudnak.

STREGA:
A strix (többes száma striges) mesebeli lénynek számított az ókori Rómában, melyet rendszerint éjjeli madárként, a rossz előhírnökeként írtak le és a vámpírokhoz hasonlóan emberi húson és véren élt. A szó görög eredetű és baglyot jelent. A legnagyobb termetű bagolyfajta ezen a néven szerepel a rendszertanban.
A strix legendája a középkorban is tovább élt, és az olasz nyelv “boszorkány” jelentésű szava – strega – ebből alakult ki. A stregát vérszívó nőnek írják le, aki éjszaka tevékeny, és képes rikoltó bagollyá változni.
A keresztény egyház ezeket a teremtményeket nemcsak boszorkányoknak tartotta, hanem démonoknak és az Ördög szolgáinak is. A szó használata fokozatosan átterjedt mindenféle boszorkányra, különösen azokra, akik repülni is tudtak. Azt híresztelték róluk, hogy gyermekek vérét szívják, de a férfiakat is elátkozzák, s átkaik hatására a férfiak nemi szervei elsatnyulnak.

SZEMFÉNYVESZTŐ ( “Warlock”):
Bár a warlock szó szoros kapcsolatban van a boszorkányság és a varázslás gyakorlásával, csak a XIV. században vált a mágiához szorosan kötődő, elterjedt kifejezéssé.
A szó az óangolban jelentett árulót, csalót, hitszegőt, férfi boszorkányt vagy magát az Ördögöt.

REPÜLŐ BOSZORKÁNYOK
A levegőben repülő boszorkányokról szóló történetek minden jel szerint a római mitológia Diana istennőjétől veszi eredetét, aki vadásztársaságával egyetemben az éjjeli égbolton lovagolt át óvatlan embereket keresve, hogy elpusztíthassa őket. Úgy tűnik, hogy a Dianáról és Oskorei-jéről szóló történetek később egybeolvadtak a későbbi strega, az itáliai repülő boszorkány képzetével.

ALAKVÁLTOZTATÁS

A kelta korabeli Skóciában, Walesben és Írországban az emberek meg voltak győződve arról, hogy a boszorkányok képesek nyúllá átváltozni, amikor el akarják apasztani a szomszédok teheneinek a tejét, de Yorkshire-ből olyan hiedelem emléke is fennmaradt, mely szerint a boszorkányok sündisznóvá és menyétté is át tudnak alakulni.

SZEMMEL VERÉS

(D.Canwell – J.Sutherland: Boszorkányok)

A gonoszság, a démoni erő főként női megtestesítője. Ördögöktől, démonoktól származó mágikus hatalmat tulajdonítottak neki, és a természet örök befolyásolójának, rontó varázserő birtokosának tekintették.

Medeia

Az antikvitásban is közismert volt a boszorkányhit; pl a vérivó alvilági démonok neve: lamiák (görög lamia = a felfaló). A mitológiában Hekaté, az éjszaka démonikus istennője a szerelmi varázslás és a mágia pártfogója. A mítoszok szerint az Odüsszeusz társait disznóvá varázsoló Kirké és Médeia, a kolkhiszi királylány mágikus tudással rendelkezett. A szerelmi varázslás, a mágikus főzetek készítésének gyakorlata a római korban is ismert volt (Horatius: 17 epódosz; Ovidiusz: Amores, VIII. Dipsas, a kerítőnő). Apuleius Az aranyszamár című regényének III. könyvében a thesszáliai Pamphile, valamint varázskenőcse a főhőst, Luciust szamárrá változtatja.

A középkori európai néphit szerint a varázsfőzeteket, pl. boszorkánykenőcsöt kotyvasztó, boszorkányszombatokra repülő, ördögökkel fajtalankodó boszorkányok a sátáni hatalom képviselői; varázserejük által környezetük megrontói. Apotropaikus erővel felruházott eszközökkel, jelekkel védekeztek ellenük (gyógynövények, fokhagyma, kereszt). A hiedelem szerint külső ismertetőjegyük egyaránt lehet a rútság vagy a szépség, a feltűnő szemölcsöt pl. boszorkányjegynek tekintették. Attributumuk a fekete macska, a béka, a fekete bogár, a kígyó, a denevér, az egér, a patkány, a varjú és a bagoly, valamint az üst, amelyben varázsfőzeteiket készítik. A néphagyomány szerint seprűn, vasvillán, szitán, kecskebak vagy disznó hátán repkednek titkos éjjeli összejöveteleikre, amelyeket általában holdtöltekor tartanak. A legfőbb boszorkánygyűlés idejének a Walpurgis-éjt, az április 30-ról május 1-jére virradó éjszakát tekintették. Agrippa von Nettesheim Titkos bölcselet című művében számos, boszorkányokra vonatkozó korabeli hiedelmet említ (Egyes boszorkányok csodaereje).

A tömeges boszorkányüldözések idején, különösen a XVI-XVII. században, az eretnekséghez hasonlóan, a legfőbb bűnök közé sorolták a boszorkányságot, járvány, aszály terjesztésével, emberek, háziállatok megbetegítésével, megrontásával vádolták a perbe fogott asszonyokat, kínvallatásnak, tűz- és vízpróbáknak vetve alá őket.

(Szimbólumtár)

Az utóbbi időben többen is feltették nekem ezt a kérdést különböző mágiához használt tárgyakkal kapcsolatban. A válaszom pedig kettős, hiszen szerintem jó lehet, ha önmagunk készítjük és az is, ha megvásároljuk. Ám nem mindegy, hogy bármely megoldást is választjuk, hogyan és hol tesszük azt.
Mint tudjuk, a boszorkány eszközöknek önmagukban nincs hatalmuk, nekünk kell feltöltenünk őket saját rezgéseinkkel ahhoz, hogy céljainkat szolgálják. Ezt mindenképpen megtesszük akkor, ha mi magunk készítjük el őket. Épp ezért nagyon fontos figyelnünk arra, hogy jó fizikai, érzelmi és lelki állapotban legyünk a készítés minden egyes pillanatában. Oda kell figyelnünk, hogy amíg kezünk dolgozik a tárgy megalkotásán, gondolatainkkal ne kalandozzunk más felé, hanem minden figyelmünket annak a célnak szenteljük, amire majd a készülő eszközt használjuk. Akinek sikerül így megalkotni bármely varázstárgyat, az valóban nagyszerű lesz a számára. Előkészületként „csak” annyit kell tennie, ha még nem jutott „mesterszintre”, hogy megtanulja fizikai, érzelmi és lelki állapotának felmérését, valamint gondolatainak felügyeletét és irányítását.
Egyszerű, nem?
Aki úgy gondolja, hogy egyszerűbb számára, ha megvásárolja a mágikus szertartásaihoz szükséges kellékeit, annak arra kell odafigyelnie, hogy hol teszi meg ezt. Hiszen, mint ahogyan azt az előbb már leírtam, nem mindegy, hogy a készítés, majd a tárolás folyamán milyen rezgésekkel töltődött fel a tárgy. Persze egy üzletben többségében nem saját gyártású holmik vannak, de az üzlet és a bennük lévő emberek rezgései alakítják az ott lévő tárgyakat. Ha igazán jó boszorkányüzletről van szó, akkor tisztítják is őket. Jómagam 6 éve jártam úgy, hogy Egyiptomból kaptam néhány szobrot, amit egy általános tisztítás (vízzel és füstölővel végzett szertartás) után, kitettem az üzletbe. Ám már az első nap kiderült, hogy ezek a tárgyak nagyon rossz energiákat hordoznak magukban. Azonnal újabb tisztító szertartást hajtottunk végre, most már ketten, egy boszorkány barátnőmmel, de szinte alig javítottunk valamit. Egy teljes holdciklusra kikerültek a tárgyak az erkélyemre, majd újabb tisztító eljárásoknak kellett alávetni őket. kb. 2 hónapig küzdöttem, mire sikerült annyira eltávolítani belőlük a rossz sugárzást, hogy végre feltehettem őket az üzlet polcára. Ám még ekkor is kristályokkal vettem őket körbe, s hetente tisztítottam, energiáztam, újra és újra. Az első darabot közülük 2 év után vásárolta meg valaki. Akkor már csakis az itteni kellemes energiákat tartalmazták.
Mindezt csak azért meséltem el, hogy felhívjam a figyelmedet arra, hogy ellenőrizd, mit veszel meg, vagy ha te magad nem vagy érzékeny az energiákra, akkor legalább arra figyelj, hogy biztosan olyan helyről vásárolj, ahol figyelnek az ilyesmire. A Boszi Plázában például minden tárgy megtisztuláson esik keresztül, mielőtt a polcra kerülne. Valamint az is sokat számít, hogy a bejelentkezéses rendszer által, akárki nem jöhet be ide. Talán sokak szerint nem kéne ilyet tenni, mégis előfordult (igaz csak egyszer), hogy egy párocska már az üzlet küszöbén közölte, hogy átkot szeretnének küldeni valakire, s én azon nyomban megkértem őket, hogy akkor forduljanak meg szépen, s keressenek megoldást máshol az efféle ügyeikre. Itt nem átkozódunk! Persze előfordul olyan is, hogy valaki például kissé depressziós állapotban érkezik, de ilyenkor már az ittléte alatt igyekszem feljebb emelni a rezgésszintet a boltban, hogy az illető közérzete javuljon, s miután távozott, az itt maradt „rosszaságokat” is „kitessékelem”. Ugyanis mint átérző nehezen tölteném itt a napjaim nagy részét, ha nem figyelnék oda, hogy milyen rezgések vesznek körül.

Na, de jól elkalandoztam…
A fenti kérdésre tehát az a válaszom, hogy egyszerűbb a vásárlás, amíg nem bírsz elég tudással az elkészítéshez, csak figyelj rá, hogy hol vásárolsz. Amikor megvetted a szükséges tárgyadat, akkor tisztítsd azért meg, majd szenteld fel. Vannak tárgyak, amiket jó, ha néhány napig testközelben tartasz, de ez már azon is múlik, hogy miről van szó. Egy jó üzletben, ha megkérdezed, szívesen elmondják neked, hogy mit érdemes tenned annak érdekében, hogy a tárgy valóban a Tied legyen, és jól tudd használni.
Sok sikert a készítéshez vagy a vásárláshoz!
Szeretettel: Susi

A Boszorkánypöröly
A középkor kezdetén az egyház még elnéző volt a fehér mágia gyakorlóival szemben. A 13. századtól kezdve aztán Albertus Magnus és Aquinói Szent Tamás tanításaira hivatkozva szigorúbban lépett fel mindenfajta varázslattal szemben, amelyet ő maga nem szentesített. A 15. század közepétől ez vezetett a féktelen boszorkányüldözésekhez.
Az 1486-ban megjelent Malleus Maleficarum, vagyis a Boszorkánypöröly nélkülözhetetlen segédeszköz és kézikönyv volt az üldözések során; csupán a Biblia fogyott nagyobb példányszámban abban az időben. Mindennemű babonához teológiai jóváhagyást biztosított, ezáltal sokezer ártatlan ember megkínzásához és halálához vezetett.

Kielégítetlen vágyak
Pengeélen táncolt az, aki gyógyítani volt képes: vajon Isten segedelmével csodát tett, vagy az ördöggel lepaktálva varázslatot hajtott végre? S ha valami első látásra megmagyarázhatatlan dolog történt valakinek a háza táján, mi sem volt egyszerűbb, mint boszorkányt kiáltani. Elég volt ehhez egy féltékeny feleség, vagy egy visszautasított férfi, hiszen a boszorkányok többsége nő volt. A közfelfogás szerint a szexualitás amúgy is előkelő helyet foglalt el a boszorkánykodásban, mondván, hogy a nők elsősorban kielégíthetetlen vágyaik miatt adják el lelküket az ördögnek, akivel aztán rendszeresen együtt hálnak.

Seprű és repülőbalzsam
Lássuk csak, milyen főbb ismérveket tulajdonítottak a “klasszikus” boszorkányoknak, akik közül oly sokan máglyán végezték:
Az első természetesen az ártó szándék megléte volt. Ugyan mi másért varázsolna valaki, minthogy az istenfélő, egyszerű embereknek kárt okozzon, terméketlenné tegye őket, szemmel verjen, és elapassza a tehenek tejét?

A seprűnyélen és egyéb megbabonázott tárgyakon, állatokon való repkedés szintén fontos ismertetőjegynek számított. A teendő a következő volt: a boszorkánynak be kellett kennie testét vagy magát a “szállítóeszközt” nadragulyából, sisakvirágból, bürökből és egyéb mérgező növényekből készült kenőccsel. Ezek a balzsamok a bőrön át felszívódva aztán különféle hallucinációkat idéztek elő.

A boszorkányok mellé rendszerint segédeket, vagyis familiarokat adott az ördög, amelyek képesek voltak felvenni különféle állatok alakját. Számtalan fekete macska, varangy, kígyó, tyúk és patkány keveredett efféle gyanúba, ezek az állatok számítottak ugyanis a leggyakoribb boszorkánysegédeknek, kísérő szellemeknek. A boszorkányjel, legyen az egy anyajegy, bütyök, elszíneződés, vagy nehezen gyógyuló seb, arra utalt, hogy a boszorkánysággal gyanúsított személy minden bizonnyal familiarokat táplál a saját vérével. Ez is az ördöggel cimborálás biztos jele volt.

Gyanús volt az is, ha valaki jól ismerte a különféle növényeket illetve azok hatását, és meglátták az erdőben, vagy elhagyatott helyeken, netalán telihold vagy újhold idején kóborolni, amint növényeket gyűjtött. A néphagyomány és a szerzetesek szintén számtalan gyógyító főzetet ismertek, azonban a boszorkányüldözési hisztéria közepette könnyű volt bajba keveredni.

Amikor a boszorkányok összegyűlnek
A boszorkányszombatról és a különféle boszorkányünnepekről is sokfélét rebesgettek. Egyesek szerint pontosan tizenhárom résztvevővel zajlottak ezek az összejövetelek, mások nem tartották lényegesnek a jelenlévők létszámát. A boszorkányszombat alkalmával – amelynek leírását számtalan, képzelet szülte történet gazdagítja -, hatalmas üstöt ültek körül, és fekete gyertyát gyújtva áldozatokat mutattak be. Az események aztán szexuális orgiában tetőztek. Ha a boszorkányságot mint természetkultuszt tekintjük, a következő ünnepek, amelyek elsősorban az évszakok változásaihoz kötődnek, különösen fontosak: ilyen a Walpurgis-éj (április 30.), amellyel a nyár kezdetét köszöntötték, és Halloween (október 31.), amely az ősz végét, a tél kezdetét jelentette. Lammas (augusztus 1.) az aratás kezdetének, Imbolc (február 1.) a tavasz első jelének, Beltane (május 1.) a termékenységnek ünnepe.

Modern boszorkák
Ma többnyire úgy tekintenek a boszorkányságra, mint ősi vallásra, amely a természetkultusz egyik formája. Rokonítják a kelták és a druidák hitével, emellett része a herbalizmus, a jóslás, a különféle rituálék művelése, a hagyományok tisztelete, ápolása is. Régen kifejezetten a fekete- és szürke-mágiával kapcsolták össze, ma már inkább fehér- és zöld.mágiaként (Wicca: zöldboszorkányság) él a köztudatban, és a nőknek jut benne döntő szerep.

Miért akkora talány a boszorkányság a kívülállók számára? Talán azért, mert a harmóniához és békességhez vezető egyfajta út, amely – bár saját magunkban és a bennünket körülölelő világban rejtezik -, sokaknak tűnik elérhetetlennek. Talán mert még mindig nehéz hinni az intuíció és a gyógyító szándék erejében, és abban, hogy az anyag cseppet sem mindenható. Miért hát épp a boszorkányok füstbe burkolódzó rítusai segítenének rajtunk?

A mai – az ősi, torzítatlan hitből táplálkozó – boszorkányok egyik legfontosabb tevékenységüknek a gyógyítást tartják. Ez azt jelenti, hogy gondot viselnek nemcsak magukra, hanem társaikra, rokonaikra, barátaikra, a kívülállókra, sőt a társadalomra és az egész Földre is. Mágia pedig csak egyféle van, és mindenki maga dönti el, mire használja. Olyan eszköz, amely képes pusztítani, de építeni is, mint annyi minden más, ami az ember kezébe került az idők során.

(Harmonet)

A magyar néphit főhőse a boszorkány, nélkülük a hazai babonáskodás elképzelhetetlen lenne. A boszorkány elsősorban – de nem kizárólag – nő, mégpedig öregasszony, vagy lehet rosszlelkű menyecske vagy leány is. Lehet, hogy ő a falu szélén magányosan élő öregasszony, kiváltképp, ha még bába is, lehet, ő az utcán átszaladó girhes fekete macska is.
Kérhetik a segítségét bajban, szülésnél, gyógyításnál, vagy más boszorkányok rontása ellen.
Az ő tanácsait követik, ha bűnös vágyakat táplálnak lelkükben vagy szerelmi varázslatoknál.
Közben állandóan tartanak, sőt félnek tőle, szüntelenül védekeznek ellene. Minden gyanús praktikát neki tulajdonítanak.
A hit szerint főboszorkánnyá az válhat, akinek legalább 15-20 évre visszamenőlegesen “rossz élete” van, és kiképzett legalább 3 tanítványt.
A boszorkányok nyilvántartását a boszorkánymester végzi. A könyvébe minden boszorkány neve bele van írva, s akinek a nevét olvassa, annak meg kell jelennie előtte.
A néphit szerint, miről is ismerhető fel a boszorkány:
- a férfiak szerint a boszorkányok mind fehérmájúak
- felismerhetőek szúrós szemükről
- összenőtt szemöldökükről
- szellemes beszédükről
Persze a gyanú önmagában kevés. Bizonyosságot kell szerezni, hogy felléphessenek ellenük, mert annyi rosszat tesznek sokszor csupán bosszantásból, szórakozásból. Szombaton a legingerlékenyebbek a boszorkányok, ilyenkor fellökik az embert – noha a közelben nincs senki – belecsípnek, hogy sohasem felejtik el.
Hogyan szerezhetünk hát bizonyosságot arról, hogy az illető boszorkány vagy sem. A próbák felettébb veszélyesek, veszedelmesek, az eredményről nem szabad senkinek sem beszélni, mert ez a boszorkányok haragját vívja ki, s aki beszél, annak megkötik a nyelvét.

- Megtudhatod, boszorkány-e az előtted járó, ha megfordítva a nyomába lépsz. Ha valóban az, akkor megérzi a rontást, visszafordul, ujjával megfenyeget.
- Bonyolult, de hatásos módszer, ha a boszorkány után eredsz, lépteid számolva a 9.-be egy gombostűt szúrsz. Ilyenkor, ha tényleg az, moccanni sem bír, amíg tűt onnan ki nem húzzák.
- Ha Luca napján megkarcolják a kilincset, akkor éjféli mise után a meglátják a karcolásban a boszorkányt.
- Aki előző év december 13-án ültetett fokhagymát tűz a kalapja mellé, s úgy megy az éjféli misére, csak figyeljen, mert aki dicséri, milyen szép virágja van, az bizonyosan boszorkány.
- Biztos módszer, felismeri a boszorkányt az, aki Luca napjától csizmában tartott krajcárért vett gyertyát gyújt Úrfelmutatáskor.
- Jó módszer, ha Luca napkor szöget ütnek a kapufélfába, s mindennap egy kicsit vernek rá, hogy éppen karácsonyra legyen beütve. Mikor éjféli misére harangoznak, a boszorkányok mind odasereglenek, azon mesterkednek, hogy húzhatnák ki a szöget.
- Luca napján boszorkányszög alakú zsámoly készítéséhez kell fogni, természetesen szög nélkül kell összeállítani 12 féle fából. Éjféli misére elvíve, azt krétával körbe kell rajzolni, védekezésül, aztán aki erre rááll Úrfelmutatáskor, meglátja a boszorkányokat. Ilyenkor látható a szarvuk is a jó látszatát keltve, mindig jelen vannak a misén. A látványon nem szabad álmélkodni, hanem gyorsan haza kell sietni, a széket elégetni, mert a boszorkányok széttépik a kíváncsiskodót.
- Az is megtudhatja ki a boszorkány, aki az éjféli misére lyukas fakanalat, sírásáskor előkerült koporsódeszkát visz. Ha Úrfelmutatáskor meglátta őket, szaladjon hazáig, mákot szórva – mit üldözőinek fel kell szedni, mert jaj neki, ha a boszorkányok utolérik.
- Sokan úgy vélik, egyszerű ember nem is láthatja őket, csak a pap. Úrfelmutatáskor a boszorkányok háttal állnak a nagy szarvukkal a szentségnek. Némelyik nem restelkedik, magához akarja venni az Úr testét. De az atya kezéből ilyenkor kiesik az ostya, sehogy sem akar belemenni az ilyen asszonyba.
Ezek a praktikák igazolják a néphit szerint, hogy valóban ki a boszorkány…

© Kora