Az ember leghűségesebb kísérője, társa és barátja a kutya. A középkorban a gazdáik mellé temették el kutyáikat, akiket a szellemvilágban is társukul fogadtak.

A muszlimok, hogy a halott mielőbb eljusson a túlvilágba, a holttestet kutyákkal etették fel. Noha tőlünk keletre, Ázsiában – nemcsak a muszlimok körében – a kutya tisztátalan állat, az ősi Perzsiában a haldoklóhoz mégis odavezették a kutyáját, hogy az eltávozni készülő még egyszer háziállata szemébe nézhessen. Ráadásul az iráni mitológiában, Ahuramazda szent állata, a kutya volt az, aki elűzte a gonosz szellemeket.

A kutya, a skandinávok egyik főistenének, Ódinnak volt a kísérője, egyben a szél szimbóluma is. Ódin macskája a felhőszakadásszerű esőt jelképezte, a kutyája pedig a viharos széllökéseket. A mitológiák vad kutyái, az indiai Jama és a görög Hádész alvilág istenek kísérői, a görögök sötétség istennőjét, Hekatét pedig egy egész kutyafalka kísérte. Hadész kutyája, a háromfejű Kerberosz zárja el az alvilágba vezető utat a kíváncsiskodó élők és a visszakívánkozó holtak elől.

Az irokéz indiánok fehér kutyákat áldoztak fel isteneiknek. A japánok a kutyákról feltételezték, hogy felismerik a szellemeket. Nálunk az ok nélkül vonyító kutya jelzi, hogy láthatatlan szellemek vannak jelen.

Az inkák megfigyelték, hogy a kutyák megérzik rokonaik közelgő halálát. Az indiaiak szerint a beteg ágya közelében vonyító kutya halált érez. Ez a hiedelem a világ számos részén él, így a magyarok képzetében is. Szinte mindenütt a világon az éjszaka sötétjében tutuló kutyák a napkelte előtti halottért vonyítanak. A háromszor vonyító kutya már azt jelzi, hogy elhalálozott valaki. Az indonézek szerint az éjfél előtt tutuló kutya halált, az éjfél után vonyító kutya egy kóborló rossz szellemet jelez a közelben. Az éjszakai kutyaugatásról azt javasolják a törökök, hogy gondoljunk arra, a kutya csak a gazdájának ugat, mert különben szerencsétlenséget jelent. A csaholó fekete kutyáról ugyancsak az hiszik, hogy a halál előfutára. Ha a kutya kiül a hídra, és az ég felé vonyít, tűzvészre figyelmeztet.

A szerelmi jóslások sorába tartozó angolszász hiedelem szerint karácsony estéjén az eladósorban lévő lányok összesöprik a szemetet és kiviszik az utcára, majd figyelnek, hogy merről hallanak kutyaugatást, ugyanis amelyik irányból a hangok érkeznek, arról fog jönni a leendő férjük.

A kutyák veszettségével kapcsolatos feltételezések: azok a kutyák, melyek karácsony szentestéjén vonyítanak, az év vége előtt megkergülnek; a veszett kutya csak egyenes irányba tud futni. A kutya veszettségét hamuval meghintett kenyérrel lehet kúrálni, úgy hogy a hamuval bedörzsölt kenyeret hátrafelé, visszakézből kell odaadni a kutyának. Kutyával kapcsolatos thai babonák szerint nem szabad egy kiskutyát a hátára fordítani, mert ha feláll, megeszi a csirkéket s tilos a kutyát bambuszbottal megütve cipelésre ösztökélni, mert dühöngővé válik.

Jó szerencsét hoz, kutyával találkozni, mondják a dalmátok. Ugyancsak jó ómen olyan fehér agarat látni, amelyiknek folt van a homlokán. Viszont balszerencsét jelent, ha valakit idegen, fekete kutya követ; de az sem jó, ha egy kutya átszalad az asszony lába között, mert a férje el fogja verni; ha pedig kártyázás közben kutya van a szobában, biztos jele a veszekedésnek.

A hiedelem szerint a cserfoltos szemöldökű kutya hamis, ezért, ha az ember egy ilyennel találkozik – megelőzendő a bajt – a bal kezének mutatóujját és középső ujjára, a kisujját pedig a gyűrűsujjára hajlítania, és ezt a kézjelet a kutya felé kell mutatni. Máskülönben a kutya megharapja az illetőt.

Az eszkimóknál ismert kifejezés, a „három kutyás éjszaka”, ami nagyon hideg éjszakára utal. (Olyan hideg lesz, hogy az embernek három kutyával kell lefeküdnie, hogy melegen tartsa magát.) A „kutya napok” szókapcsolat a régi római időkbe nyúlik vissza. A rómaiak szerint Szíriusz, a Nagy Kutya csillagkép része, az éggömb legfényesebb csillaga, hozzáadta hőjét a Napéhoz, és ezzel szokatlanul szélsőséges magas hőmérsékletet produkált. A rómaiak e periódust, a nyár legforróbb napjait nevezték el a kutya napjainak, vagyis „caniculares dies”-nek, ami nálunk kánikulát jelent. A nagy hőségre még mi azt is szoktunk mondani, hogy „kutya meleg” van.

A 17. században egyes vidékeken a nagy esőt az angolok úgy írták le, hogy „macskák és kutyák estek”, ami arra utalt, hogy egy heves felhőszakadás idején szegény, szerencsétlen állatok közül sokan a vízbe fulladtak, és az utcákon hömpölygő víz tetején úszó hulláik látványa azt a benyomást keltette, mintha a szó szoros értelmében az esővel macskák és kutyák hullottak volna az égből.

A koreai étlapokon nyári szezonban népszerű étel a kutyahús leves, annak ellenére, hogy más országok hevesen tiltakoznak ellene. A koreaiak a levesről feltételezik, hogy kúrálja a hőgutát, fokozza a férfiasságot és megszépíti a nők arcbőrét.

Az indonézek úgy tartják, hogy a fekete kutya vére képes az emberből kiűzni a benne lakozó rossz szellemeket.

Seben Roland gyűjtése