Miért jó az írás?
Aki rendszeresen leírja, hogy mit él meg, mi érinti meg mélyen, hogyan érez bizonyos dolgokkal , emberekkel kapcsolatban, az nem csak jobban fel tudja dolgozni élete eseményeit, de megtalálhatja az utat önmagához is. Az által, hogy nem hagyja, hogy az egója által befolyásolt emlékezete később becsapja, tisztábban látja önmagát, magabiztosabbá válik, minden élethelyzetben jobban helyt tud állni, és megtanulja élvezni az életét.
Mindannyiunkat érnek csalódások, sérülések. Ugyanakkor lelkünk legmélyén dédelgetünk álmokat, vágyakat, amelyeket többé-kevésbé tudatosan elfojtunk. Az elnyomott, elfojtott érzelmek azonban megterhelik lelkünket, testünket, ami akár betegségek kialakulásához vezethet. Az írás azt jelenti, hogy e feszültségeknek megnyitunk egy szelepet, ami valódi gyógyulást eredményezhet.
Akár jegyzetek, akár versek, akár csak néhány gondolat, napló – az írás bármely formája megvilágítja énünket. Így a gondolatok és az érzések „feketén-fehéren” láthatóvá válnak. Ez többnyire elegendő ahhoz, hogy feloldódjanak a lelki blokkjaink.
Hogyan lássunk hozzá?
Miként írjunk ki valamit magunkból, hogyan küzdjük le a belső gátat? Nos, ezzel ugyanaz a helyzet, mint a sporttal vagy a meditációval. Szeretnénk valamit tenni saját érdekünkben, de állítólag nincs idő rá, vagy éppen nincs hozzá kedvünk. De ha egyszer ráéreztünk az ízére és lendületbe jövünk, már nem akarjuk nélkülözni, előre örülünk a folytatásnak.
Gyakorlás hatására, mint minden, az írás is könnyebben megy. Egyre könnyebben folynak a szövegek tollunkból, a stílus, a forma és a tartalom is sokat javul. Fontos, hogy ne támasszunk magunkkal szemben nagy elvárásokat, ne akarjunk valami nagyszerűt alkotni. Egyszerűen csak kezdjünk hozzá, írjunk, még akkor is, ha eleinte meglehetősen suta, gyermekes dolgokat vetünk papírra.
Fontos az is, hogy lehetőleg mindennap írjunk, és hogy őszinték legyünk, ne hazudjunk magunknak, ne legyünk modorosak, és tisztán, egyszerűen fogalmazzunk. Ha megvan a hajlandóság arra, hogy írjunk, van papír és toll a kezünkben, vagy egy billentyűzet az ujjaink alatt, bármilyen szóval kezdhetjük, ami éppen akkor eszünkbe jut. Egy felirat, amit véletlenül elolvasunk, vagy egy szó, ami valamiért éppen ott, éppen akkor felötlik bennünk, vagy valami, amit megpillantunk: az óránk, az ablakon lecsurgó esőcseppek.
Az első gondolatokat, amelyek e szóról eszünkbe jutnak – legyen a téma akár az óra, a sietség, az elszalasztott idő, lehetőség stb. -, felírjuk, és a mondat szinte magától folytatódik. Írás közben nem a legfontosabb a hibátlan nyelvtan, a helyesírás vagy egyéb szabályok betartása. Az iskolás éveknek vége, mindenki saját magának ír.
Írás közben lehetőleg ne tartsunk szünetet és ne olvasgassuk újra az addig leírtakat, mert a belső „kritikus” azonnal javítgatni kezdene. Fontos hogy folyamatosan írjunk, megtartsuk az ütemet, gondolataink és érzelmeink ritmusát. Ezért ne javítgassunk, ne húzzunk át vagy radírozzunk ki szavakat. Minden szó fontos, jelentősége van.
Az írásnak e módja egy befelé hallgatózás és saját élettörténetünk végtelen folytatása. Akár napló, akár levél, esetleg saját könyv formájában. E módszerrel legyőzhetjük a félelmeket, gondjainkat, és életünk egyre tisztábbá, világosabbá válik. Próbáld ki te is, kezdj el írni! És rövid idő múlva érezni fogod, hogy megszabadultál régi terheidtől és új önbizalmat tudsz meríteni.
Élet szervíz
Kövess itt is!
SUSI BLOGJA
Csak az a baj ,hogy véletlenűl mások is olvashatják amiket leírunk . Ezért ez nem igazán jó ötlet.
Véletlenek nincsenek.
Megértem, hogy nem szeretnéd, ha más is elolvasná az írásodat, de ha papíron írsz, azt elzárhatod, vagy ha komputeren, akkor titkosíthatod az írásod. megoldható, hogy ne kerüljön illetéktelenek szeme elé. Az egész csak “akarat” kérdése.