“Ez egy olyan varázsige, amit akkor fundáltam ki, amikor nagyon fogyni akartam. Szerintem elég pofás. A szertartást egy hónapig kell végezni, úgy, hogy minden éjjel meg kell gyújtani a gyertyát. Az én gyertyám sajna túl rövid volt (így csak két kiló ment le, de nem jött vissza). A versike eléggé túlzó, de pont ez vele a cél, hogy jobban felkeltse az indulatokat.
Azért azt el kell mondanom, hogy nem “csak úgy” olvadnak a kilók. Munka kell hozzá, sport és ésszerű táplálkozás, de hihetetlenül nagy erőt és kitartást tud adni, csak bízni kell benne.
Eltűnt a Hold, nem is látszik,
Sötét, mint egy árok,
Elmondom, mi szívem nyomja,
Közben táncot járok.
Étvágyam nagy volt mindig,
Futni sose jártam,
Megdagadtam ettől szépen,
Elborít a hájam.
Elhagyom, hát rossz szokásom,
S bezárom a számat,
Megmozgatom hájas testem,
S futok még egy párat.
Étvágyam elveszítem,
Rá se bírok nézni,
Nem csábít a finom falat,
Megyek inkább úszni.
Fogy a hájam, fogy a hájam,
Karcsú lettem hamar,
…kilót ledobtam könnyen,
Zsír sehol sem takar.
Szavam érő,
Kész diadal,
Úgy legyen, ha mondom!
Hamar!
Ez a versike inkább humoros mint komoly szertarás szöveg, de nekem bevált, hiszen jókedvre is derített. Ráadásul elég volt arra a hájas tohonya alakra gondolnom, aki a versben szerepel (és aki nem én vagyok, szerencsére) és máris elment a kedvem a csokitól.”
(Írta: Kora, néhány éve a bosziplaza fórumára)
Élet szervíz
Kövess itt is!
SUSI BLOGJA