Szia!
Elolvastam eddigi válaszaidat, s ettől remény támadt bennem, hogy talán tudsz nekem segíteni, mert így nem lehet tovább élni. Sok éve boldog házasságban élek, de idén tavasszal újra megérintett a szerelem. Egy nálam 15 évvel fiatalabb lány, egészen elcsavarta a fejemet. Nem tudtam ellenállni annak a boldogságnak, amit ez a kapcsolat hozott az életembe.
…
Ám a nyár vége a lányt is elvitte tőlem, s most rettenetesen szenvedek. Nem tudok másra gondolni se, csak rá… Talán visszakaphatnám, de rettegek, hogy úgy a családomat is el fogom veszíteni, tönkreteszem ha ez így megy tovább….
Időnként legszívesebben kiugranék az ablakon, de összességében tartom magam … még …
Nem tudom, mit tegyek?
.
Kedves …!
Ezernyi dolog fakadt fel bennem történeted kapcsán, ami talán segítséget, vigaszt nyújthatna:
Elmondhatnám, hogy a szerelem csodálatos, s ezért nem kéne szenvedést csinálni belőle, hanem örülni kéne, amikor megtörténik velünk…
Kifejthetném, hogy az élet ajándékait (legyenek azok jók vagy rosszak), azért kapjuk, hogy a tapasztalásból tanuljunk, fejlődjünk általa, tehát leginkább csak hálásnak kellene lennünk érte…
Papolhatnék olyan dolgokról, hogy mi is igazán fontos az életben, hogy minden csak arról szól, hogy megismerjük önmagunkat…
Elárulhatnám, hogy sokak szemében mennyire irigylésre méltó a történeted, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy még ha rövid ideig is, de átéljen egy ilyen szerelmet…
Megsúghatnám, hogy ha jót akarsz magadnak, akkor most nem teszel mást, mint megéled azt, ami jutott: a bánatos szerelmes szenvedését, elfogadod, hogy ez van, s így hamarosan tovább tudsz lépni…
De azt hiszem, semmi értelme nem lenne az egésznek.
Személyesen könnyebb volna megtalálnom a lelkedhez vezető utat, megérezném, hogy mire is van most szükséged, s együtt biztosan megtalálnánk a valódi vágyadat, amelynek aztán a megoldását is elő lehetne csalogatni egy kis mágiával. De így, levélben ez lehetetlen, mert oly sokrétű, hogy csak eltévednénk az erdőben.
Ezért úgy vélem, a legjobb, amit tehetek érted, hogy elküldöm az alábbi történetet:
Az egyik közel-keleti országban élt egy király, aki folyton a boldogság és a csüggedtség állapota között hullámzott. A legkisebb kellemetlenség már teljesen kiborította, illetve heves reakciókra késztette; és a boldogsága pillanatok alatt változott csalódássá és kétségbeeséssé. Egy idő múlva belefáradt önmagába és az életébe, és kivezető utat keresett. Hívatta a királyságában élő, megvilágosodott ember hírében álló bölcset. Amikor az megérkezett, így szólt hozzá: „Olyan akarok lenni, mint te. Tudsz-e adni valamit, ami az életembe kiegyensúlyozottságot, nyugalmat és bölcsességet hozna? Bármennyit is kérsz érte, megfizetem.”
A bölcs így felelt: „Talán tudnék rajtad segíteni, de annak az ára oly hatalmas, hogy az egész királyságod sem lenne elegendő a megfizetésére. Ezért hát ajándékként adom, feltéve, hogy aztán becsben tartod.” A király biztosította efelől, mire a bölcs távozott.
Néhány hét múlva visszatért, és átnyújtott a királynak egy díszes, nefritkőből faragott ládikát. A király kinyitotta, s abban egy egyszerű aranygyűrűt talált. A gyűrűbe néhány betűt véstek. A bevésett szöveg így szólt: „Ez is el fog múlni.”
„Mit jelent ez?” – kérdezte a király. A bölcs így felelt: „Mindig legyen rajtad e gyűrű! Bármi is történjék, mielőtt azt jónak vagy rossznak neveznéd, érintsd meg a gyűrűt, és olvasd el a rajta lévő szavakat! Ily módon mostantól békességben élsz majd.”
Élet szervíz
Kövess itt is!
SUSI BLOGJA